A dal madárrá avat

Szubjektív könyvajánlók és lemezajánlók egy megrögzött könyvmoly és szobazenész fejéből, aki egyébként sci-fi őrült.

Neveletlen a facebookon

Címkék

adaptáció (3) agave (16) alan dean foster (1) alison (1) alternatív (1) alternatív történelem (3) amy winehouse (1) antikvárium (2) artur c clarke (4) avatar (1) blogger (1) boris vian (3) brandon hackett (1) brian (1) brian w aldiss (7) bruce sterling (1) buddhizmus (4) bulgakov (1) burok (1) dosztojevszkij (3) dűne (6) ebook (1) éhezők viadala (1) embermás (1) fantasy (3) feldmár andrás (2) fighters (1) film (2) fluor (1) fókuszolás (1) foo (1) foo fighters (12) frank (1) frank herbert (9) gondolkozz es gazdagodj (1) halál (2) harry harrison (1) háta (1) hbo (1) hegylakó (1) hello kitty (1) herbert (1) hesse (3) hornby (1) ihm (1) írás (1) isten (1) i blame coco (1) japán földrengés (1) jevgenyij zamjatyin (1) jim jarmusch (1) john carter (1) kilgore (2) kim stanley robinson (2) konyha (2) könyv (2) krauss (1) kritika (1) kurkov (1) kurt (2) laing (1) lukjanyenko (6) márai (1) marketing (3) mcdevitt (1) meditáció (1) megrázó (1) meyer (1) mögött (1) morgan (1) murakami haruki (2) naomi (1) neal stephenson (1) neil gaiman (9) nirvana (6) novik (1) olvasás (1) onetti (2) ördögcsapda (1) óriás (8) őrség (5) orson scott card (1) pekingi ősz (1) példák hullámokra (1) pelevin (8) philip k dick (14) plant (1) ponyva (1) posztmodern (3) pratchet (1) pszichológia (2) queen (1) raising (1) ray bradbury (3) richard (1) robbie williams (1) robert (1) robert charles wilson (1) robert sheckley (1) robert silverberg (2) roger zelazny (4) sand (1) saramago (2) sárkány (1) sci fi (60) shuffle (1) sonic highways (3) stephenie (1) stradivari (1) stratéga (1) szepes mária (1) sziddhárta (1) szorokin (1) sztrugackij (1) született (1) take that (1) tankcsapda (2) terry gilliam (1) terry pratchett (1) történelem (1) trout (2) ugrás az űrbe (1) ukrán (1) ulpius (1) u 2 (2) vadászat (1) valós (1) válság (1) véletlen (1) vers (1) vonnegut (16) william gibson (2) wtf (1) zanzibár (1) zene (15) Címkefelhő

Ördögcsapda

Városi Farkas 2009.04.21. 21:22

Szerző: Kurt Vonnegut
Kiadó: Maecenas, 2009

Megrázó. Ez a szó többször is eszembe jutott, miközben Kurt Vonnegut "új" könyvét olvastam. Az első megrázó élmény akkor ért, amikor hullafáradtan álldogáltam Kökin, és egy hippi külsejű srácnál megláttam a kötetet. Nem hittem el, hogy van olyan Vonnegut könyv, amiről én nem tudok, abban a hitben éltem, hogy már mindet beszereztem, minden olvastam, még a ritkaságszámbamenő válogatásokat is. Hát nem. Sikerült előbányászni a 2007 áprilisában elhunyt mester írói hagyatékából még egy könyvre valót.

Megrázó. Már a könyv nyitánya padlóra küldi az embert: fia, a szintén zenész Mark Vonnegut egyik beszéde olvasható apjáról. Aki kicsit is szereti Kurtot, nem tudja ezeket a sorokat úgy olvasni, hogy ne sajdulna bele a szíve. Csak egy példa:"Optimista, de eljátszotta, hogy pesszimista, mert remélte, hogy óvatosságra inthet bennünket. Élete legvégén, amikor kitört az iraki háború, csakugyan, amúgy istenigazából megkeseredett."

Megrázó. A könyv témája: minden részlet, novella a háború borzalmairól szól. Mark beszéde után például olvasható az a levél, amit Vonnegut még fiatalon, a frontról ír. Már ekkor érezhető zseniális stílusa. A könyvben nem sok helye van a humornak, vagy a Kilgore Trout féle eszement ötletparádénak: a háború, az emberi gonoszság és butaság legrosszabb oldalát kapjuk az arcunkba. Nem csoda, hogy Vonnegut nem akarta, hogy ezek az írások megjelenjenek. Hiszen ő volt a humanista világszövetség elnöke. Így megy ez.

Be kell vallanom, a számtalan Vonnegut mű közül ez volt eddig a legnagyobb falat számomra. Eddigi könyvei életmentőek voltak, mindegyikből tudtam erőt meríteni. De az Ördögcsapda csak azt az érzést erősítette fel bennem, ami Kurt halála után éreztem: a világ szegényebb lett nélküle. Hiányzik a könyv végéről a szokásos kikacsintás: a világ szar hely, de azért vagyunk rajta, hogy ökörködjünk. Valószínűleg a fordító, Szántó György Tibor is ezt érezte, és utószavával sikerül némileg enyhíteni a sokkon. Álljon itt egy újabb idézet: "Csakugyan az utolsó könyve? Nagyon úgy fest. Vajon mivel mulatatthatja odafenn testvéreit, az angyalokat? Nemcsak fiának, Marknak, mindnyájunknak nagyon hiányzik. Ő a mi apánk is."

Mindezt díszkiadásban, színes grafikákkal, és Vonnegut skicceivel, egy nagyon eltalált utószóval: az Ördögcsapda egyértelműen az év könyve.

 

Címkék: vonnegut kurt megrázó ördögcsapda

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://neveletlen.blog.hu/api/trackback/id/tr781078897

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.