Szerző: Jack McDevitt
Kiadó: 2008, Metropolis Media
Újabb sci-fi, újabb kissé megkésett ajánló, újabb "véletlenül kezembe akadó" könyv. Eredetileg nem ezt a művet akartam megvenni, hanem a legújabb Lukjanyenko kötetet. Így történt: kipróbáltam a Galaktika online rendelését, és a megrendelt cuccot a szerkesztőségben akartam átvenni - gondoltam, megnézem magamnak "Európa legjobb SF kiadóját". Egyik nap ebédidőben ki is ugrottam, és nagyon jó élményekkel tértem haza, kivéve, hogy a megrendelt Lukjanyenko kötet annyira friss volt, hogy még a nyomdából nem ért be a szerkesztőségbe. Viszont ha már ott voltam, akkor nem akartam üres kézzel hazamenni, és nekiálltam válogatni a kiállított könyvek között, ahol az összes új Galaktika kiadvány kapható.
Azt is elárulom, hogy a csábító kínálatból miért pont McDevitt alkotására esett a választás. Beleolvasva azt vettem észre, hogy a fejezetek elején idézetek vannak, akárcsak a Dűnében, és ez felkeltette az érdeklődésemet. A borítón olvasható Stephen King ajánlás Asimov és Clarke örökösének nevezi a szerzőt, én azonban inkább Frank Herberttel érzek párhuzamot. Bár a Született stratéga közel sem olyan jó, mint a Dűne, állítólag a sorozat többi része túlszárnyalja a nyitó történetet.
Szövevényes, izgalmas, komplex történettel van dolgunk, ami talán túlságosan is komplex. Szerinem nagyon hiányzik a kötetből egy olyan jegyzet, mint ami a Dűnéhez is tartozott: térképek, magyarázatok. Elég nehéz követni ugyanis McDevitt által megkreált "törtélnelmet", főleg úgy, hogy maga a sztori pont a történelmi homályosításról szól.
Nem teljesen értem a befejezést, ami nem feltétlenül baj, hiszen sokat gondolkodom utólag a Született stratégán, ami azért jelzi, hogy jó könyv. Minden bizonnyal elolvasom a folytatást (ami már meg is jelent), úgyhogy még visszatérünk erre a témára!
