Szerző: Neil Gaiman
Kiadó: Agave, 2009
Lassan egy éve, hogy kiraktam egy verset ebből a könyvből, de csak most jutottam oda, hogy az egészet el is olvassam. Az apropó az volt, hogy rákattantam a Sandman képregényekre, meg a Csillagpor és a Coraline című filmek is nagyon bejöttek, úgyhogy éppen ideje volt már Neil Gaimant olvasni.
Ja, és odáig voltam meg vissza attól a galériától, ahol az író olvasószobáját (pontosabban egy könnyvel teli raktárt) mutatták.
Nem tudom eldönteni, hogy Gaiman neve mennyire ismerős a hazai közönség számára, azt biztos, hogy külföldön az egyik legnépszerűbb kortárs író mostanában.
Más kérdés, hogy akárcsak a legtöbb kedvencem, ő sem sorolható a "szépirodalmi" írók közé, inkább posztmodernként emlegetik, ami csupán azért van, mert nagyon sokoldalú alkotó. A Törékeny holmikból is ez derül ki: az ötletes ujjgyakorlattól kezdve a Poe-i horroron át a rendhagyó verseken keresztül a lebilincselő fantasy-ig bármit tud írni.
Ami a leginkább tetszik benne, hogy az utolsó betűig hiteles: ott érzem a jelenlétét minden egyes sorában. Lassanként begyűjtöm a könyveit, és remélhetően idén még fogok tőle olvasni regényt is, nemcsak novellákat.
