Szerző: Herman Hesse
Kiadó: Magvető, 1980
Érdekes, hogy működik az ember képzelete olvasás közben. Pontosabban, hogy működik az én fantáziám, mert nem tudom, másnál hogyan zajlik ez a folyamat. Mostanában az agyam rászokott arra, hogy az olvasott könyveket más-más rendezői szemmel láttatja a fejemben. A történetnek megfelelően lehet akciódús manga, tévé-sorozat, vagy, mint jelen esetben, ódivatú kamaradarab.
A Csillagsorsot ugyanis alacsony költségvetésű darabként láttam ott benn, remek színészi alakításokkal, bár azt ne kérdezd, kedves olvasó, hogy kik voltak a színészek. Hogy kicsit a könyvről is beszéljek, nem volt olyan erős hatással rám, mint a Sziddhárta, ugyanakkor kicsit megnyugodtam, hogy azért még tudom élvezni a "klasszikus" szépirodalmat is, nemcsak a sci-fit, meg a fantasyt, meg a posztmodern csodákat.
Más kérdés, hogy a Csillagsors végkifejlete durván padlóra küldött: nem szeretek mások szenvedéseiről olvasni, ezért is preferálom jobban az erősen fikciós műveket a realista írások helyett. Másfelől öröm volt olvasni ezeket a szépen szerkesztett, művészi igénnyel megírt sorokat, a romantikába hajló leírásokat.
Nagyon szeretem a Magvető Kiadó ezt a világirodalmi sorozatát, jók a borítók, és különös bája van a pirosra festett lapszéleknek.