Szerző: Kurt Vonnegut
Kiadó: Európa, 1983
Nemrég nézegettem a könyvespolcomat, és elszörnyedve fedeztem fel, hogy nem emlékszem erre a Vonnegut könyvre. Én, az óriási Vonnegut rajongó. Igazság szerint most sem vagyok biztos benne, hogy korábban olvastam-e, és nem emlékszem rá, vagy pedig csak belekezdtem egykor, de félbemaradt. Valószínűleg az utóbbi, mert az előszó nagyon ismerős volt... azt feltételezem, hogy túl fiatalon vágtam bele az olvasásába, és elijesztett a politikai vonal.
Szerencsére mára benőtt a fejem lágya, így pár nap alatt befaltam a Börtöntölteléket. Valójában, pont a 31. szülinapomon fejeztem be. Azt hiszem, ennél jobb ajándékot nem kívánhatok, mint egy "elfeledett" könyvet a kedvenc szerzőmtől.
Csak ismételni tudom magam a könyvvel kapcsolatban: Vonnegut továbbra is a legjobb író, akit valaha olvastam, szívem szerint minden második mondatát idézném. Mint oly sokszor, ezt az írást is filmként éltem meg lelki szemeim előtt, afféle vicces-szomorú, szatirikus drámaként, talán Jim Jarmusch rendezésében. Békesség.
Vonnegut, mint mindig, egyik percben megröhögtet, a következőben megríkat, utána az egészet megfűszerezi egy olyan életbölcsességgel, amit bármelyik nagy tanító vagy filozófus megirigyelne. És a hab a tortán - legalábbis számomra - a fentiek közé elrejtett, zseniális sci-fi novella ötletek... más kérdés, hogy kicsit összezavart, hogy ebben a könyvben Kilgore Trout Dr. Robert Fender egyik írói álneve, ami nekem új. Sebaj: csingiling!
