Szerző: Frank Herbert
Kiadó: Totem, 1997
Még a blog indulásakor értekeztem a könyvvadászat élményéről... nos, a Lélekvadász - címéhez méltóan - a 2010-es év egyik legjobb "zsákmánya" volt. Ahogy kell, teljesen véletlenül, teljesen váratlanul akadt a kezembe, ráadásul eddig nem is hallottam még Frank Herbert ezen művéről.
Mint a legtöbb ponyvaként kiadott Herbert írás (lásd Dosadi kísérlet), ez a könyv is több sebből vérzik: borzalmas fordítás, nyomdai hibák, igénytelen és félrevezező borító. Mégis, a Lélekvadász annyira jó alkotás, hogy a formai hibák ellenére is teljesen magával ragadott. Ezúttal nem sci-firől van szó, bár a misztikum belengi az egész történetet.
Tömören összefoglalva a sztori egy elkényeztetett úrifiú és az őt elrabló indián kapcsolatát meséli el. Akik szerették a Dűnét, azoknak feltétlen érdemes ezt a művet is elolvasni, mert stílusában, hangulatában, (filozófiai) mélységében a Lélekvadász a Dűne legszebb pillanatait idézi. Herbert nagyszerű mesélő, egészen az utolsó mondatig húzni tudja az olvasót, fenn tartva a vibráló feszültséget. Csillagos ötös.
Úgy várom már, hogy valamelyik hazai kiadó (pl. Agave) újra kiadja ezeket a remekműveket, és Frank Herbert ne csak a sci-fi rajongók számára legyen ismert hazánkban, hanem széles körben is. Megérdemelné.