Kiadó: Móra, 1994
Első ránézésre és az enyhén spoileres fülszöveget elolvasva A zöld agy erősen "zs kategóriás" könyvnek tűnhet. Ugyanakkor Frank Herbert neve számomra garancia a minőségi irodalomra, így be is vált a "don't judge the book by it's cover" mondás. A könyv sztorija alapján elsőre két film is beugrott, A csillagközi invázió és a Mimic - A júdás faj. Tekintve, hogy Herbert 1966-ban írta a saját bogaras sztoriját, akár azt is gondolhatnánk, hogy leginkább a Mimic jó pár ötletet lenyúlt tőle.
A zöld agy egyébként magán viseli a Herbert életmű számos pozitív vonását, talán annyiban tér el a legismertebb könyveitől, hogy több benne az akció, és kevesebb benne a filozofálgatás. A történet is lényegesen egyszerűbb, mint a Dűne könyvekben vagy a kései írásaiban, ennek ellenére én kifejezetten élveztem az olvasását.
Ha nem is minden fejezetben, de a történet vége felé egyre gyakrabban jönnek elő azok a témák, amiket a fő műveiben a végletekig boncolgat: a vallás, a politika és társadalom viszonya, az oköszisztéma érzékeny egyensúlya. A társadalomba szerveződő rovarok iránti érdeklődése egy későbbi könyvében teljesedik ki, az 1973-as Hellstrom's Hive-ban, ami magyarul sajnos nem jelent meg.
Ami viszont megint lenyűgözött Herbertben, hogy milyen jó mesélő: az első oldaltól az utolsóig tökéletesen le tudja kötni az olvasó figyelmét.
