Nem nagyon tájékozódtam az Égi esztergáról, mielőtt belevágtam volna, ezért elég nagy meglepetést okozott. Eddig A sötétség balkezét olvastam a szerzőtől, illetve sokat hallottam már a fantasy könyveiről, így valami hasonlóra számítottam ezúttal is, viszont azt sosem gondoltam volna, hogy egy "kvázi Philip K. Dick könyvet" fogok olvasni. Arról tudtam, hogy Dick és Guin barátok voltak, de nem emlékeztem rá, hogy az írónőnek van egy ennyire Dickre hajazó műve is.
Az Égi eszterga témaválasztását tekintve valóban akár Dick agyszüleménye is lehetne: a főszereplő álmai módosítják a valóságot, és az őt kezelő pszichiáter ezzel visszaélve megpróbálja a saját elvei szerint formálni a világot. Szerencsére a könyv nem egy gyenge utánérzés, inkább Ursula saját értelmezése a valóság/álom témakörben.
Kevésbé nyomasztó, kevésbé paranoid, sokkal finomabb, árnyaltabb megközelítés, mint PKD őrült víziói. Hozzáteszem, számos Dick műhöz hasonlóan ez sem könnyű olvasmány, de megéri rászánni az időt és az energiát. Ráadásul elég komplex műről van szó, amit minden bizonnyal többször is el kell olvasni ahhoz, hogy teljesen összeálljon a kép. A pszichológiai és filozófiai vonatkozás mellett számos irodalmi és eszmetörténeti utalás található a könyvben, nem beszélve az olyan alapvető morális kérdésekről, mint az orvos-beteg viszony, vagy szimplán a hatalomvágy kérdésköre.
Az összetettsége miatt számos nyitott kérdést is hagy olvasóban, én például hajnalban azon kaptam magam, hogy a történetet vallási szempontból próbálom értelmezni... A komplexitás és a szakzsargon ellenére nem lehet panasz a stílusra sem: néha már-már költőien szép képek tűzdelik az Égi esztergát.
És ha már itt tartunk: Dickhez képest itt az érzelmi vonal is erősebb, és kapunk egy szerelmi szálat is.
Tömören: csillagos ötös.
Az Égi esztergát nemcsak a sci-fi rajongóknak ajánlom, hanem pszichológusok, pszichiáterek számára is :)