Mivel sikerült egy nagyobb lélegzetvételű könyvbe kezdenem, várhatóan jó pár hétbe telik, mire végzek vele... szóval itt az ideje egy zenei posztnak. A jelek szerint végre tényleg megérkezett a tavasz, így összeszedtem néhány előadót, akit mostanában hallgatok - leszámítva persze az állandó kedvenceket.
Elsőként mindenképp William Fitzsimmons-t emelném ki, akit az indieshuffle-nek köszönhetően találtam. A kimondhatatlan név és elképesztő arcszerkezet mellett fantasztikus érzékenység jellemzi, és persze nagyszerű dalok.
Ugyanígy nagy hatást gyakorolt rám a szintén kimondhatatlan nevű Gotye, ráadásul pont egy viszonylag sokat játszott slágerével. Remélem valaki készít hozzá egy KFT (Afrika) mashupot, mert nagyon ütne. Nemcsak ez a dal jó, az egész lemez frankó.
Paul McCartney gyermekkora kedvenceit dolgozta fel (ki tudja hanyadik) albumán, ami azért tetszik nagyon, mert nem sablonos szving-feldolgozás lemez, amiből minden előadó készít előbb-utóbb egyet. Bár a jelnyelvvel kísért klip sem túl eredeti ötlet, a két főszereplő miatt azért minimum egy nézést megér.
A sok picsogás után pedig jöjjön némi rock :)
Az MTV Rockson futottam bele ezekbe a szimpatikus angol srácokba (bár szerintem az Óriást nyúlják). Két lemezük jelent meg eddig, a második jobban bejön.
A Therapy? pedig összehozott egy igazán "badass" albumot, amire egyszerűen nem találok jobb jelzőt. Annyira nyers a hangzás, hogy az már fáj, de ehhez az albumhoz ez illik. Nem könnyű darab, de megéri foglalkozni vele.
