Némi kitérő után vissza a jó kis "klasszikus" sci-fihez...Bár a szakirodalomban többnyire azt olvasni erről a könyvről, hogy a Galaxis útikalauz... előfutára, Douglas Adams az életrajzi könyvében arról beszél Neil Gaimannak, hogy csak a Útikalauz megírása után olvasta a Kozmikus főnyereményt.

Stílusában, alapötletében valóban sok hasonlóság felfedezhető a két könyv között, azonban számomra Schekley műve sokkal pesszimistább, borongósabb, legalábbis a történet záróüzenete mindenképp az. 

Nekem a sztori olvasása közben inkább Vonnegut ugrott be, ami azért is érdekes, mert a Trillió éves dáridóban (ami alapján elég sok könyvet olvasok,és javaslom mindenkinek a beszerzését, aki szereti a tudományos-fantasztikus irodalmat) a szerkesztők a hatvanas évek esetén 3 írót említenek egy lapon: Dicket, Vonnegutot és Sheckley-t.

Ennek fényében viszont furcsa, hogy míg Vonnegut és Philip K. Dick a kedvenc íróim közé tartoznak, Sheckley eddig olvasott regényei nem győztek meg igazán, nincs az a katarzis élmény, ami Kurt és Philip esetében szinte minden alkalommal magával ragad. Ki tudja, talán azért lehet, mert a leírások alapján Sheckley inkább novellista, a rövid történetek mestere.

Sok ajánlóban azt olvastam például a Kozmikus főnyereményről, hogy az ember nem bírja abbahagyni a röhögést az olvasása közben, de őszintén szólva én egyszer sem nevettem rajta, persze lehet, hogy hiányzott a kellő lelkiállapot hozzá. Ugyanakkor volt pár ötlet, ami nagyon tetszett, többek között a reklámvilágot kifigurázó fejezet, ahol a szereplők kizárólag reklámszlogenekkel kommunikálnak.

Ha nem is volt katarzis-élmény, Sheckley műve a sci-fi rajongók számára mindenképp melegen ajánlott olvasmány :)