Először is egy figyelmeztetés: bár a blogon eleve "szubjektív könyv-és zeneajánlók" vannak, ebben az esetben még szubjektívebb leszek, ha úgy tetszik: elfogult. A Konyha zenekar pályafutását ugyanis kezdetektől fogva követem, sőt, Szepesi Matyi frontember munkásságát már sokkal korábbról is, de ez egy másik történet... egyébként pár szóban már a blogon is írtam róluk.
Bő két év telt el az első Konyha kislemez és klip megjelenése óta, és végre eljutottunk az első nagylemezig, a Konyhanyelvig. Őszintén szólva a szó pozitív értelmében szórakoztató volt figyelemmel követni a csapat fejlődését: hogyan is alakul a Konyha hangzásvilága, hogyan lesz egyre több saját szám a koncerteken, hogyan találja meg egyre inkább saját zenei indentitását. Ha már itt tartunk, sokan, sokszor emlegettük már a bandaneveket, amik eszünkbe jutottak a Konyha dalok hallatán, külföldi vonalon a Foo Fighters, QOTSA, Arctic Monkeys (és mostanában rájöttem, hogy Black Keys), magyarok közül pedig Quimby, Hiperkarma, Kaukázus, Kispál. Mégis, a Konyhanyelv alapján azt kell mondjam, a végén az egész egy zenekarra hasonlít: a Konyhára.
Igen, az Asszem visszafekszem refrénje lehetne akár egy Foo Fighters nóta refrénje is, igen, a Mittudtok úgy indul, mint egy Kaukázus szám, igen, egy-egy gitárhang a legjobb Black Keys momentumokat idézi, igen, a szöveg szarkazmusát Kiss Tibi is megirigyelheti - de ez tényleg egy Konyha, ahol ezek igazából csak fűszerek.
És a magamfajta zenebuzik számára ezek a fűszerek igazi ínyencfalattá teszik a Konyha zenéjét, amit érdemes újra meg újra ízlelgetni, felfedezni. A Konyhanyelv amúgy is az a jóféle, sokszorhallgatós album, számos elrejtett aprósággal, finom zenei nüanszokkal. Csak néhány példa: a Mantrában a háttérben felbukkanó Egyedi Peti (Óriás), a Feltörték a szíved "drámai" zongorahangja, a Nem a régi lemezverziójának finomságai, és így tovább.
Túlzás lenne azt mondani, hogy a Konyhanyelv konceptlemez (bár a zenei szakírók szeretnek ilyesmivel dobálózni), viszont azt kell mondjam, hogy összességében a daloknak van egy nagyon jól körülhatárolható hangulatvilága, és ez a kilenc dal a végén egy kerek történetté áll össze (más kérdés, hogy talán kerekebb lenne, ha a Manta zárná a korongot).
Külön szót kell ejtenem a Konyhanyelv borítójáról, ami külön csavart ad - szó szerint - ennek a sztorinak. A Kiskifli rendhagyó klipjét jegyző Lossonczy Bazsó illusztrációi első ránézésre teljesen más albumot sugallanak, akár progresszív metál is lehetne. De nem az, hanem a Konyha első lemeze. Gratula, srácok!
