Jim Jarmusch az egyik kedvenc rendezőm, amit mi sem jelez jobban, hogy sokszor úgy érzem, az életem egy Jarmusch film, és én is csak egy „szerethetően különös” karakter vagyok valamelyik mozijából. Legutóbbi filmje, A Limits Of Control (Az irányítás határai) ennek ellenére túl sok volt nekem, nagyon nehezen néztem végig, és kevés dolog fogott meg benne igazán.
Március környékén figyeltem fel az Only Lovers Left Alive előzetesére, és a trailer alapján rögtön bele is szerettem. A hétvégén sikerült végre megnézni a Halhatatlan szeretők-et, ami szerintem borzasztóan felszínes és sablonos címfordítás egy ilyen filmnek.
Vegyes érzelmeim/benyomásaim vannak, bár az tény, hogy nagyon nagy hatással volt rám ez a rendhagyó love story. Érzelmileg eléggé kiborított: látva Adam és Eve kapcsolatát, semmi másra sem tudok gondolni, csak arra, hogy bárcsak én is találhatnék magam mellé valakit, aki ennyire megért, aki ennyire passzol hozzám, akivel nem tud elválasztani sem tér, sem idő, mint a filmben emlegetett Einsten elméletben a „spooky action at distance”-ben. Azt hiszem, ennyi elég is a szentimentális ömlengésből.
A két főszereplő karakter zseniális: különösen Tom Hiddleston művészetrajongó vámpírja. A fickó eddig szimpatikus volt Loki miatt, de ezzel a szereppel felírta magát a kedvenc színészeim listájára. Azokat a jeleneteket, amikor Adam zenél a kis odújában, bármeddig el tudnám nézni…
Másrészt be kell vallanom, hogy akárcsak a Limits Of Controll esetében, az Only Lovers… tempója is túl lassú néha, főleg, hogy a lényegi cselekmény megint csak minimális. Mintha a film pontosan olyan (majdnem) örökéletű vámpíroknak készülne, mint akikről szól – akiknek teljesen mindegy, hogy egy hangulatkép tíz másodperc, vagy tíz perc. Jobban belegondolva, az egész film nem más, mint egy relatíve röpke szippantás egy teljesen más világból: olyan szeretők életéből, akik szinte minden szempontból többek nálunk, „zombiknál”.
Jarmusch szerencsére hozza a szokott formáját: a rendkívül finom humort, az apró részleteket, a tökéletesen választott filmzenét, a jól választott színészeket. Már csak Bill Murray hiányzik.