Amikor Dave Grohl életrajzi könyvét olvastam, nem teljesen értettem, hogy miért is foglalkozik a szerző annyit a washingtoni hardcore-szcéna részletes bemutatásával. Kicsit soknak is éreztem, hogy minden egyes zenekar háttértörténetét oldalakon keresztül kifejtették, miközben például Dave Grohl gyerekkorát letudták egy-két oldalban.
Nos, a Sonic Highways második része után már jobban értem, miért. Tudtam, hogy az olyan bandák, mint a Bad Brains, a Fugazzi vagy a Minor Threat fontos szerepet játszottak ebben az időszakban az amerikai zenei életben, de most összefüggéseiben is láthattam, hogy milyen nagy hatásuk volt egy teljes generációra.
Az még inkább lenyűgözött, hogy Dave Grohl mindennek a kellős közepén csücsült 16-17 évesen, és már akkor eszeveszett módon püfölte a dobokat - mint ahogy egy elképesztő vhs felvételből ki is derült, amin a Mission Impossible dobosaként őrjöng. És még csak utána jött a Scream...
Ami még nagyon erősen átjött az új epizódból, hogy Dave Grohl mennyire otthon érzi magát ebben a közegben: nem véletlenül csendült fel a Home néhány sora, és nem véletlenül kerültek be (egyébként nagyon cuki) gyerekkori képek a frontemberről. Mi több, pár percre az édesanyjával közösen látjuk.
Volt azonban egy másik, nagyon érdekes vonulata is a Sonic Highways-nek, ez pedig Washington teljesen új arca. Aki nem járt ott személyesen - mint ahogy jómagam - csak a filmekből ismeri az amerikai fővárost, és ez többnyire elég idealizált képet jelent. Nos, Dave Grohl nem félt megmutatni a város sötétebb oldalát: a rengeteg hajléktalant, a lepukkant külvárost, a nyomor szélén tengődő feketéket.
A hard-core punk ikonjait bemutató részletek mellett ez az epizód sokat foglalkozott a go-go műfajjal is, ami számomra teljesen új volt.
Mindent egybevéve a Sonic Highways második része is nagyon tetszett, bár szerintem sok mindenben különbözött a Chicagóról szóló epizódtól. Sokkal kevesebbet láttunk magából a dalszerzési folyamatból, mint ahogy a felvételekből is csak egy-két perc került be. A Foo Fighters rajongóknak ugyanakkor nagyon sok ínyencség volt benne, leginkább Dave Grohl fiatalkori felvételei.
Őszintén szólva az epizódban bemutatott The Feast And The Famine-t nekem még sokat kell ízlelgetnem, nem fogott meg elsőre annyira, mint a Something From Nothing. De látom benne a fantáziát :)
