A dal madárrá avat

Szubjektív könyvajánlók és lemezajánlók egy megrögzött könyvmoly és szobazenész fejéből, aki egyébként sci-fi őrült.

Neveletlen a facebookon

Címkék

adaptáció (3) agave (16) alan dean foster (1) alison (1) alternatív (1) alternatív történelem (3) amy winehouse (1) antikvárium (2) artur c clarke (4) avatar (1) blogger (1) boris vian (3) brandon hackett (1) brian (1) brian w aldiss (7) bruce sterling (1) buddhizmus (4) bulgakov (1) burok (1) dosztojevszkij (3) dűne (6) ebook (1) éhezők viadala (1) embermás (1) fantasy (3) feldmár andrás (2) fighters (1) film (2) fluor (1) fókuszolás (1) foo (1) foo fighters (13) frank (1) frank herbert (9) gondolkozz es gazdagodj (1) halál (2) harry harrison (1) háta (1) hbo (1) hegylakó (1) hello kitty (1) herbert (1) hesse (3) hornby (1) ihm (1) írás (1) isten (1) i blame coco (1) japán földrengés (1) jevgenyij zamjatyin (1) jim jarmusch (1) john carter (1) kilgore (2) kim stanley robinson (2) konyha (2) könyv (2) krauss (1) kritika (1) kurkov (1) kurt (2) laing (1) lukjanyenko (6) márai (1) marketing (3) mcdevitt (1) meditáció (1) megrázó (1) meyer (1) mögött (1) morgan (1) murakami haruki (2) naomi (1) neal stephenson (1) neil gaiman (9) nirvana (6) novik (1) olvasás (1) onetti (2) ördögcsapda (1) óriás (8) őrség (5) orson scott card (1) pekingi ősz (1) példák hullámokra (1) pelevin (8) philip k dick (14) plant (1) ponyva (1) posztmodern (3) pratchet (1) pszichológia (2) queen (1) raising (1) ray bradbury (3) richard (1) robbie williams (1) robert (1) robert charles wilson (1) robert sheckley (1) robert silverberg (2) roger zelazny (4) sand (1) saramago (2) sárkány (1) sci fi (60) shuffle (1) sonic highways (3) stephenie (1) stradivari (1) stratéga (1) szepes mária (1) sziddhárta (1) szorokin (1) sztrugackij (1) született (1) take that (1) tankcsapda (2) terry gilliam (1) terry pratchett (1) történelem (1) trout (2) ugrás az űrbe (1) ukrán (1) ulpius (1) u 2 (2) vadászat (1) valós (1) válság (1) véletlen (1) vers (1) vonnegut (16) william gibson (2) wtf (1) zanzibár (1) zene (15) Címkefelhő

Sonic Highways 3. rész (Nashville)

Városi Farkas 2014.11.04. 12:17

Töredelmesen bevallok nektek egy szörnyű titkot a múltamból: kb. tizenkét évesen egy Kenny Rogers bakelitlemezt kértem karácsonyra. Mentségemre legyen mondva, hogy valójában a Planet Texas klipje fogott meg annyira, hogy erre vetemedjem - hiszen már akkor is nagy sci-fi rajongó voltam. Íme:

kenny.jpg

Ha már az őszinteségnél tartunk, azt is férfiasan bevallom, hogy kicsit tartottam a Sonic Highways sorozat Nashville-ről szóló epizódjától. A bekezdésben említett megbotlásom ellenére nem igazán rajongok a country műfajért, és nem is nagyon ismerem.

Szerencsére Dave Grohl és csapata most sem okozott csalódást, és ez az epizód is legalább annyira tetszett mint a többi. Pontosan azért, mert Dave és társai ugyanolyan őszinteséggel kezelték a műfajt, mint jómagam a bejegyzésben.

A nyitójelenetben azt láthatjuk, hogy Nate és Pat értetlenül nézik a legendás country-szálló szobájában a falra kihelyezett legendák képeit, és beismerik, hogy szinte senkit sem ismernek fel az előadók közül. Már-már komikus az a rész, amikor Dave Grohl kertelés nélkül elmondja Zac Brownnak és zenekarának, hogy soha, egyetlen számukat sem hallotta még - miközben azért találkozik velük, hogy ő legyen az új albumuk producere.

Az egész epizód üzenete is elég erős szerintem: a 3. Sonic Highways azzal zárul, hogy maga Nashville valójában egy lelketlen slágergyár, egy erre szakosodott ipar központja, és csak azok az előadók számítanak igazán, akik szembe mertek szállni a gépezettel.

Félreértés ne essék: a Nashville-ről szóló részben Dave Grohl ugyanazzal az alázattal és maximalizmussal kezeli a műfajt és a várost, mint az első két epizód esetében. Sőt, azt kell mondanom, hogy rendezés szempontjából eddig ez volt a legjobban felépített rész. Többször elhangzik a híres zenészek szájából, hogy a country igazából történetmesélős műfaj - Dave Grohl pedig ennek megfelelően, elég didaktikusan, szinte történetként építi fel az egész epizódot.

Ezúttal megint nagyon hangsúlyos volt a dalszerzési folyamat, és nagyon érdekes volt látni, milyen hatással van a srácokra a különleges közeg. Az is nagyon tetszett, ahogy Dave Grohl és Zac Brown egyre inkább megtalálja a közös hangot, aminek a csúcsa a Country Music Awards-os fellépésük, amitől futkosott a hátamon a hideg.

 

Legutóbb azt írtam, hogy a The Feast And The Femine-t még ízlelgetnem kell. Nos, örömmel jelenthetem, hogy azóta megszerettem a dalt, viszont ezúttal a Congregation is feladja a leckét - ez az a típusú Foo szám, amihez nekem elég sok idő kell, hogy tényleg befogadjam. Ilyen volt anno a Wheels is, körülbelül egy év kellett hozzá, hogy ne szkippeljem egyből...

Címkék: zene foo fighters sonic highways

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://neveletlen.blog.hu/api/trackback/id/tr1006863039

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.