Szerző: Frédéric Chaudiére
Kiadó: Magyar Könyvklub, 2006
Az igazat megvallva nem emlékszem, mikor vettem ezt a könyvet, és mióta várja, hogy elolvassam. Ahogy hirtelen ötlettől vezérelve tettem anno a kosaramba, ugyanúgy spontán módon találtam rá a könyvespolcon is, hogy elolvassam.
Mindent egybevéve elég vegyes érzelmeim vannak az Egy hegedű...-vel kapcsolatban. Először is, felháborítónak tartom a könyv igénytelenségét szerkesztési szempontból. A fordítással alapvetően nem voltak gondok, viszont a mű tele van elírásokkal, hiányzó ragokkal, felcserélt szavakkal. Az egész olyan hatást kelt, mintha a Word helyesírás ellenőrzőjét eresztették volna rá olvasószerkesztő helyett. Szerintem ezt egyetlen kiadó sem engedhetné meg magának, pláne nem egy Magyar Könyvklub (bár a honlapjukat elnézve, nem tudom, miért csodálkozom).
Maga a sztori - egy Stradivari hegedű története a fa kivágásától a huszadik századig - engem nagyon megfogott, ezért is vettem meg "látatlanban" (értsd: a szerző ismerete nélkül) a könyvet. Nehezen barátkoztam meg viszont a jelen idejű történetmeséléssel, nálam ez egyedül Stephen Kingnél vált be.
A cselekményvezetés sem győzött meg igazán, még akkor sem, ha összeségében élveztem a sztorit. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a szerző egy szimfonikus műnek megfelelően építette fel a történetet, de ez csak spekuláció.
Szerencsére a fejemben ülő rendező így is egy izgalmas és érdekes tévéfilmet komponált az egészből, olyan Hallmarkos stílusban :)
