Szerző: Kurt Vonnegut
Kiadó: Maecenas, 2010
Mondanom sem kell, mennyire megörültem, amikor egy könyvesbolt kirakatában véletlenül észrevettem ezt a könyvet. Nem hallottam róla korábban, és nem is számítottam rá, noha jobban belegondolva a kiadók biztos próbálnak még jó sok bőrt lehúzni Vonnegutról.
A repülő macska című kötet elvileg 14 "kiadatlan" novellát tartalmaz a szerző korai időszakából, amikor abból próbált megélni, hogy magazinoknak küldözgette írásait. A gond csak az, hogy ebből az érából már két kötete is megjelent, A hamvas kék sárkány, és az Isten hozott a majomházban...
Őszintén szólva a 14 novellából csak kevés íráson éreztem a jellegzetes vonneguti stílusjegyeket, persze én nem vagyok szakértő. Szerencsére a kötet fordítója, Szántó György Tibor újra nagyszerű utószót írt a könyvhöz, amiben ugyanazokat a kételyeket fogalmazza meg a novellák eredetiségével, az egész mű létjogosultságával szemben, mint egy laikus olvasó. A fordítói munkásságát tekintve elhiszem, ha ő azt állítja, hogy valószínűleg tényleg Kurt írta a novellákat.
El tudom fogadni azt az álláspontját is, hogy igazából örülnünk kell minden kis töredéknek is, ami "újonnan" előkerül Vonneguttól, hiszen soha nem volt akkora szükségünk a humanizmusára és keserédes humorára, mint manapság.
A 14 novellából számomra messze A világmindenség királya és királynője című írás emelkedik ki, nagy hatással volt rám, és ebben a novellában maximálisan éreztem Kurt jelenlétét. A kötet pozitívuma, hogy bekerült a mester néhány olyan grafikája is, amikkel eddig még nem találkoztam az interneten.
A héten lesz (11.11) Kurt szülinapja, koccintsuk egyet az öreg emlékére. Csingiling!
