A dal madárrá avat

Szubjektív könyvajánlók és lemezajánlók egy megrögzött könyvmoly és szobazenész fejéből, aki egyébként sci-fi őrült.

Neveletlen a facebookon

Címkék

adaptáció (3) agave (16) alan dean foster (1) alison (1) alternatív (1) alternatív történelem (3) amy winehouse (1) antikvárium (2) artur c clarke (4) avatar (1) blogger (1) boris vian (3) brandon hackett (1) brian (1) brian w aldiss (7) bristol (1) bruce sterling (1) buddhizmus (4) bulgakov (1) burok (1) dosztojevszkij (3) dűne (6) ebook (1) éhezők viadala (1) embermás (1) fantasy (3) feldmár andrás (2) fighters (1) film (2) fluor (1) fókuszolás (1) foo (1) foo fighters (13) frank (1) frank herbert (9) gondolkozz es gazdagodj (1) halál (2) harry harrison (1) háta (1) hbo (1) hegylakó (1) hello kitty (1) herbert (1) hesse (3) hornby (1) ihm (1) írás (1) isten (1) i blame coco (1) japán földrengés (1) jevgenyij zamjatyin (1) jim jarmusch (1) john carter (1) kilgore (2) kim stanley robinson (2) klip (1) konyha (2) könyv (2) krauss (1) kritika (1) kurkov (1) kurt (2) laing (1) lukjanyenko (6) márai (1) marketing (3) mcdevitt (1) meditáció (1) megrázó (1) meyer (1) mögött (1) morgan (1) murakami haruki (2) naomi (1) neal stephenson (1) neil gaiman (9) neveletlen (1) nirvana (6) novik (1) olvasás (1) onetti (2) ördögcsapda (1) óriás (8) őrség (5) orson scott card (1) pekingi ősz (1) példák hullámokra (1) pelevin (8) philip k dick (14) plant (1) ponyva (1) posztmodern (3) pratchet (1) pszichológia (2) queen (1) raising (1) ray bradbury (3) richard (1) robbie williams (1) robert (1) robert charles wilson (1) robert sheckley (1) robert silverberg (2) roger zelazny (4) sand (1) saramago (2) sárkány (1) sci fi (60) shuffle (1) sonic highways (3) stephenie (1) stradivari (1) stratéga (1) szepes mária (1) sziddhárta (1) szorokin (1) sztrugackij (1) született (1) take that (1) tankcsapda (2) terry gilliam (1) terry pratchett (1) történelem (1) trout (2) ugrás az űrbe (1) ukrán (1) ulpius (1) u 2 (2) vadászat (1) valós (1) válság (1) véletlen (1) vers (1) vonnegut (16) william gibson (2) wtf (1) zanzibár (1) zene (19) Címkefelhő

Foo Fighters: Wasting Light

Városi Farkas 2011.04.04. 09:55

Bár hivatalosan április 11-én kerül boltokba (abba inkább nem gondolok bele, hogy ez itthon is így lesz-e) az új Foo Fighters lemez, az új trendeknek megfelelően teljes egészében meghallgatható online a Wasting Light.

Mondanom sem kell, már alig vártam az új korongot, egyfelől, mert ők a kedvenc zenekarom, másrészt, mert számos érdekesség kapcsolódik hozzá.

Erős ferdítéssel az album felvételekor egy Nirvana reunion zajlott: a lemez egyik legerősebb számában Krist Novoselic bőgőzik és harmonikázik, emellett újra csatlakozott a bandához a Nirvanában is fel-fel bukkanó Pat Smear, harmadrészt az album producere  az a Butch Vig, akinek nagyban köszönhető a Nevermind - a kilencvenes évek rockhangzását meghatározó - világa. Ehhez még vegyük hozzá a szintén gurunak számító Alan Mouldert a keverőpult mögött... Krist egyébként még mindig tudja azokat az egyszerű, mégis nagyszerű dallamokat hozni basszuson, ami a Nirvanát is azzá tette, ami.

Itt jutunk el a következő olyan ponthoz, ami miatt a Wasting Light különleges: egy olyan világban, amikor egy erősebb procijú számítógéppel bármit lehet rögzíteni és keverni, Dave Grohl úgy döntött, hogy az új dalokat a saját garázsában veszi fel, szalagos magnóra, ráadásul a hiteles (garázs) hangzás érdekében a keverést is analóg eszközön végezték. Egy NME-s videóinterjúban Dave el is árulta, hogy eredetileg elkezdték keverni egy digitális pulton, azonban azt érezték, hogy megölte az alapfílinget.

Az biztos, hogy rengeteget dolgozhattak rajta, hiszen így nem állt rendelkezésre a digitális javítás lehetősége: mindent halál pontosan kellett feljátszaniuk, mint a régi szép időkben. Bár egy Nevermind-féle bravúrt nagyon nehéz lenne még egyszer összehozni, abban nagyszerű munkát végzett Butch és Alan, hogy jól vissza tudják adni a garázsban felvett hangszerek dinamikáját és hangulatát: a hallgató úgy érezheti, mintha csak ott ülne egy próbán Dave Grohlékkal. Hallgassuk meg például az Alandria reszelős részét - szinte látom magam előtt a gitárokat.

A Wasting Light tehát számos szempontból visszatérés a gyökerekhez: mentalitásban, hangzásban, sőt dallamvilágban is: számos nóta akár az első két albumon is helyet kaphatott volna, például a White Limo és a korongot nyitó Bridge Burning is. Ami a különbség, hogy akkoriban a Foo Fighters szinte egy személyes projekt volt, míg mára egy igazán összeforrt, érett csapatról beszélhetünk.

Sokat számít például, hogy Dave lemezről-lemezre egyre több teret enged Taylor Hawkins dobosnak a dalszerzésben és a vokálban egyaránt, és szerintem Taylornak köszönhetőek a klasszikus rock felé hajló elemek az elmúlt pár albumon.

Persze kerültek új vonások is a Foo zenei világába, de megmaradt a csapatra annyira jellemző, egyből felismerhető Foo-s hangzás.

Még csak most ismerkedem a lemezzel, de első hallgatásra a Dear Rosemary, a Miss The Misery és az I Should Have Known tűnnek a legerősebb daloknak.

Egy biztos, a Wasting Light zúz rendesen. Köszönöm srácok!

ps. A teljes boldogsághoz már csak egy Szigetes fellépés hiányzik...

Kritikák másutt:

A Lángoló gitárok bloggerével nem mindenben értünk egyet.

A Rolling Stone újságírójával sok mindenben egyetértünk.

Címkék: foo fighters

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://neveletlen.blog.hu/api/trackback/id/tr42798099

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása