A dal madárrá avat

Szubjektív könyvajánlók és lemezajánlók egy megrögzött könyvmoly és szobazenész fejéből, aki egyébként sci-fi őrült.

Neveletlen a facebookon

Címkék

adaptáció (3) agave (16) alan dean foster (1) alison (1) alternatív (1) alternatív történelem (3) amy winehouse (1) antikvárium (2) artur c clarke (4) avatar (1) blogger (1) boris vian (3) brandon hackett (1) brian (1) brian w aldiss (7) bruce sterling (1) buddhizmus (4) bulgakov (1) burok (1) dosztojevszkij (3) dűne (6) ebook (1) éhezők viadala (1) embermás (1) fantasy (3) feldmár andrás (2) fighters (1) film (2) fluor (1) fókuszolás (1) foo (1) foo fighters (13) frank (1) frank herbert (9) gondolkozz es gazdagodj (1) halál (2) harry harrison (1) háta (1) hbo (1) hegylakó (1) hello kitty (1) herbert (1) hesse (3) hornby (1) ihm (1) írás (1) isten (1) i blame coco (1) japán földrengés (1) jevgenyij zamjatyin (1) jim jarmusch (1) john carter (1) kilgore (2) kim stanley robinson (2) konyha (2) könyv (2) krauss (1) kritika (1) kurkov (1) kurt (2) laing (1) lukjanyenko (6) márai (1) marketing (3) mcdevitt (1) meditáció (1) megrázó (1) meyer (1) mögött (1) morgan (1) murakami haruki (2) naomi (1) neal stephenson (1) neil gaiman (9) nirvana (6) novik (1) olvasás (1) onetti (2) ördögcsapda (1) óriás (8) őrség (5) orson scott card (1) pekingi ősz (1) példák hullámokra (1) pelevin (8) philip k dick (14) plant (1) ponyva (1) posztmodern (3) pratchet (1) pszichológia (2) queen (1) raising (1) ray bradbury (3) richard (1) robbie williams (1) robert (1) robert charles wilson (1) robert sheckley (1) robert silverberg (2) roger zelazny (4) sand (1) saramago (2) sárkány (1) sci fi (60) shuffle (1) sonic highways (3) stephenie (1) stradivari (1) stratéga (1) szepes mária (1) sziddhárta (1) szorokin (1) sztrugackij (1) született (1) take that (1) tankcsapda (2) terry gilliam (1) terry pratchett (1) történelem (1) trout (2) ugrás az űrbe (1) ukrán (1) ulpius (1) u 2 (2) vadászat (1) valós (1) válság (1) véletlen (1) vers (1) vonnegut (16) william gibson (2) wtf (1) zanzibár (1) zene (15) Címkefelhő

A nirvana pólós srác

Városi Farkas 2011.09.23. 22:25

Bármelyik online zenei blogot/magazint nézem, mindenütt a Nevermind megjelenésének huszadik évfordulója a téma. Akárcsak Freddie Mercury esetében, most sem mehetek el szó nélkül a topik mellett, hiszen a Nirvana nagyon fontos eleme a személyiségfejlődésemnek.

Ha a Queen volt az öntudatra ébredés első csipás pislogása, akkor a Nirvana volt az első padlóra zuhanás az ágyról az éjszaka közepén. Most persze a Nevermindról kellene írnom, de egyfelől már áradoztam az évforduló kapcsán megjelent tribute albumról, másrészt sokkal többet hallgattam a Bleachet és az In Uterót. Úgyis annyi helyen leírják a korong jelentőségét, hogyan változtatta meg a kilencvenes éveket, bla-bla. Maradnék a Freddie Mercury-s posztnál jól bevált gyakorlatnál, és inkább spontán nosztalgiázok. Arra a pillanatra nagyon pontosan emlékszem, hogyan tört be a tudatomba Kurt Cobain muzsikája.

Egy gimis osztálytársamtól kértem kölcsön egy (természetesen agyonmásolt) Nirvana kazit, mert tetszettek az MTV-n látott klipek. Igen, gyerekek, akkor még zenét játszott az zenetévé, nem részegen dugó és üvöltöző majmokat. Vagyis hát de, részben. Na mindegy, ott feküdtem elalvás előtt a sötét szobában, amikor megszólalt a Scentless Apprentice... ami olyan katarzis élményt váltott ki belőlem, amit még Jim Carrey sem tudna elripacskodni. Nem tudtam aludni, összezavarodtam, de reggel más emberként ébredtem.

Attól a perctől kezdve Nirvana rajongó voltam, és mind a mai napig az is maradtam. Ekkoriban már próbálkoztam a gitározással (sajnos ma is csak a próbálkozásig jutok el), szóval jött a magnó mellett hosszasan ücsörgések korszaka. Igen, gyerekek, akkor még nem volt internet, ahonnan 1-2 kattintással letöltötted a tabulatúrát és a dalszöveget. Ültél, és addig próbálgattad, amíg nem hasonlított eléggé. Szerencsére a Nirvana 3-4 akkordos dalait azért nem volt nehéz megfejteni :)

Volt sok zenekari próbálkozás, a gimis zenekarral (amiben csak kornyikáltam) játszottuk a Lithiumot és Smells Like-ot, természetesen borzalmasan, de a lényeg, hogy én nagyon beleéltem magam a hellóhellózásba. Későbbi, gitáros projektekben is állandó közös nevező volt a Nirvana, olyan fantáziadús, és egyáltalán nem Kurtre hajazó nevekkel, mint a Pet Meat vagy a Feeling Sheep. Szintén nagyon élesen emlékszem arra, hogyan tudtam megvenni a Nirvana kazettákat eredetiben.

A buszmegállóban álldogáltam, amikor hirtelen egy taxi száguldott el mellettem az úttesten, hangos csörrenés kíséretében. Ekkor vettem észre, hogy egy taxisbuksza teljes tartalma kiszórodott az úttestre. A kapzsiság ősi ösztönétől hajtva kiszaladtam érte, felkaptam, majd hazáig szaladtam vele. Nem voltam ám ilyen rosszéletű kölök, otthon egyből megmutattam a szüleimnek, hogy a hülye taxis elhagyta a napi keresetét, és miután nem találtunk semmi olyan jelet, ami alapján vissza lehetett volna adni a tulajnak, a szüleim lenyúlták a devizát (dollárt és márkát), én meg megkaptam zsebpénznek a forintot :) Épp elég volt arra, hogy megvegyem mind a 4 Nirvana kazit.

Bár debreceniként kötelezően szeretnem kellett volna a Tankcsapdát, akkoriban én kifejezetten rühelltem, az Egyszerű dal miatt. Egyszerűen pofátlan nyúlásnak tartottam. Nem értettem, hogy az egy tribute. Az egy másik történet, hogy évekkel később miért kezdtem el mégis Tanksapkát hallgatni, egyszer elmesélem.

Sőt. Mondok rosszabbat is. Amikor a Foo Fighters első klipje megjelent, én kifejezetten ellene voltam, mert a Bravo magazinban azt olvastam, hogy Dave Grohl Kurtnek énekli, hogy I don't owe you anything. Szerencsére elég hamar beláttam, hogy ez mekkora hülyeség volt. A sors iróniája, hogy az egyik kedvenc számom azóta az I'll Stick Around.

Volt olyan is, amikor azon készültem ki, amikor rájöttem, hogy az általam istenített Kurt is másol zenészeket, és amikor először hallottam az Is She Weird című Pixies számot, egy világ dőlt össze bennem.

Persze nemcsak nosztalgiázni tudok. Valahányszor a kezembe veszem a gitárt, egy-két Nirvana riffet kénytelen vagyok eljátszani. Mint ahogy valahányszor elszakad a cérna, a végső menedék a Nirvana muzsikája a - kezdetben igazságtalanul megvetett - Foo Fighters mellett. Kezd ez a poszt túl hosszú lenni, és én még órákig tudnám írni. Jobb itt abbahagyni, és meghallgatni a Something In The Way-t.

Címkék: nirvana foo fighters

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://neveletlen.blog.hu/api/trackback/id/tr403252077

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.