Bevallom férfiasan, megszenvedtem ezzel a könyvvel rendesen, talán azért, mert túl nagy dózist toltam belőle, túl rövid idő alatt próbáltam meg elolvasni. Nem is igazán értettem meg a történetet, össze is zavart, szóval ha okos dolgokat akartok róla olvasni, akkor azt megtehetitek itt és itt.
Számomra két dolog jött át a könyvből igazán. Az egyik egy zseniális idézet (és ilyenből sokat lehet találni benne), amit a facebook-oldalamra is kiraktam, de ide is kiteszem:
"Nem hanyatlás. Ez valami más, az, hogy az emberek azt hiszik, egyetlen életre vannak ítélve, a haláluk napjáig. Hogy egyetlen lélekre, egyetlen természetre vannak ítélve. Pedig sokszor lehet élni, sok, hosszabb-rövidebb életet."
A másik pedig, hogy a Rövid az élet sok egyéb vetülete mellett az írás folyamatáról, az alkotás szépségéről és egyben gyötrelmeiről szól, és emiatt mindenkinek javaslom, aki valaha is komolyabban akarja venni az írást az ehhez hasonló posztoknál.
Jómagam egyszer hirtelen felindulásból sok-sok pénzért beiratkoztam az Íróakadémia tanfolyamára, ahonnan őszintén szólva eléggé csalódottan távoztam. Semmire sem tanítottak meg, csupán hosszú időre elvették a kedvem az írástól. (Itt jegyzem meg, hogy a blog fejlécében szereplő "nem szellemtelen" kifejezést az Íróakadémia vizsgájára benyújtott novellámra kaptam, de máig nem tudom, mit jelent.)
Aztán megvettem Stephen King: Az írásról című könyvét, tizedannyiért, amennyibe a tanfolyam került, és ötször annyit tanultam belőle.
Nos, a Rövid az élet is jó befektetés ilyen szempontból: láthatjuk, hogyan születnek és halnak meg hús-vér szereplők az író fantáziájában, hogyan kel életre és kezd ámokfutásba a történet, hogyan teremt apró rezgésekből egy egész falut a szerző, hogyan lehet akár egy mondaton belül is többször nézőpontot váltani, és hogyan lehet hétköznapi tárgyakból és kósza gondolatokból kiindulva szívszaggatóan szép és elkeserítő atmoszférát teremteni.
(Amíg a posztot írtam, visszaolvastam a bő két évvel ezelőtti írásomat Onetti novelláiról, és vicces, hogy szinte ugyanezeket a szavakat használva, ugyanerre a következtetésre jutottam.)
