A dal madárrá avat

Szubjektív könyvajánlók és lemezajánlók egy megrögzött könyvmoly és szobazenész fejéből, aki egyébként sci-fi őrült.

Neveletlen a facebookon

Címkék

adaptáció (3) agave (16) alan dean foster (1) alison (1) alternatív (1) alternatív történelem (3) amy winehouse (1) antikvárium (2) artur c clarke (4) avatar (1) blogger (1) boris vian (3) brandon hackett (1) brian (1) brian w aldiss (7) bruce sterling (1) buddhizmus (4) bulgakov (1) burok (1) dosztojevszkij (3) dűne (6) ebook (1) éhezők viadala (1) embermás (1) fantasy (3) feldmár andrás (2) fighters (1) film (2) fluor (1) fókuszolás (1) foo (1) foo fighters (13) frank (1) frank herbert (9) gondolkozz es gazdagodj (1) halál (2) harry harrison (1) háta (1) hbo (1) hegylakó (1) hello kitty (1) herbert (1) hesse (3) hornby (1) ihm (1) írás (1) isten (1) i blame coco (1) japán földrengés (1) jevgenyij zamjatyin (1) jim jarmusch (1) john carter (1) kilgore (2) kim stanley robinson (2) konyha (2) könyv (2) krauss (1) kritika (1) kurkov (1) kurt (2) laing (1) lukjanyenko (6) márai (1) marketing (3) mcdevitt (1) meditáció (1) megrázó (1) meyer (1) mögött (1) morgan (1) murakami haruki (2) naomi (1) neal stephenson (1) neil gaiman (9) nirvana (6) novik (1) olvasás (1) onetti (2) ördögcsapda (1) óriás (8) őrség (5) orson scott card (1) pekingi ősz (1) példák hullámokra (1) pelevin (8) philip k dick (14) plant (1) ponyva (1) posztmodern (3) pratchet (1) pszichológia (2) queen (1) raising (1) ray bradbury (3) richard (1) robbie williams (1) robert (1) robert charles wilson (1) robert sheckley (1) robert silverberg (2) roger zelazny (4) sand (1) saramago (2) sárkány (1) sci fi (60) shuffle (1) sonic highways (3) stephenie (1) stradivari (1) stratéga (1) szepes mária (1) sziddhárta (1) szorokin (1) sztrugackij (1) született (1) take that (1) tankcsapda (2) terry gilliam (1) terry pratchett (1) történelem (1) trout (2) ugrás az űrbe (1) ukrán (1) ulpius (1) u 2 (2) vadászat (1) valós (1) válság (1) véletlen (1) vers (1) vonnegut (16) william gibson (2) wtf (1) zanzibár (1) zene (15) Címkefelhő

Így megy ez: Kurt Vonnegut élete

Városi Farkas 2013.02.16. 12:19

618002_2.jpgElőször is, minden kedves olvasómtól elnézést kérek a hosszabbra nyúlt szünetért, de őszintén szólva elég lassan haladtam a Kurt Vonnegut életrajz olvasásával (nemcsak ez tartott relatíve sokáig, hanem az is, hogy rávegyem magam ennek a posztnak a megírására). Ez engem is jócskán meglepett, hiszen amikor megkaptam karácsonyra a könyvet, szó szerint rávetettem magam, és már a karácsonyi ajándékok bontogatása közben bele-bele lapoztam.

Azt fontos megjegyezni, hogy Vonnegut számomra (és a világon több millió rajongója számára) több kedvenc írónál, afféle "jellemformáló kohó" fiatal korom óta, nézetei és történetei a személyiségem meghatározó részei. Éppen ezért nagyon nehezen tudtam feldolgozni az Így megy ez fő konklúzióját: hogy Vonnegut, mint író, és Vonengut, mint magánember nagyon különbözik.

És, hogy a hozzám hasonló, megrögzött rajongók ne járjanak úgy, mint én, felhívnám a figyelmet, hogy inkább most hagyják abba a poszt olvasását, ha nem akarnak olyan dolgokat megtudni Kurtól, ami esetleg kiábrándító lehet számukra.

*

Hogy mire gondolok? Nekem például nagyon megdöbbentő volt rájönni, hogy a könyveiben a (nagy)családot és az összetartozást mindenek fölé emelő Vonnegut mennyire rossz férj és hanyag családapa, akitől az örökbefogadott gyerekei szinte félnek. Másik nagyon szemléletes példa, hogy főleg a kései műveiben a Föld kizsákmányolása ellen ágáló szerző a tőzsdén pont azoknak a multicégeknek a részvényeivel kereskedett, amik ellen annyira tiltakozott.

Ilyen szempontból az Így megy ez nagyon őszinte könyv: kendőzetlenül mutatja be az igazi Vonnegutot, bogaras, magának való, és sokszor gyarló emberként. Talán a legbeszédesebben Kurt házinénije foglalja össze a könyvben a jellemét: "elbűvölő, zsémbes, éretlen, önző". Az önéletrajzot jegyző Charles J. Shields egyébként nem fogta vissza magát a Vonnegut regényekkel kapcsolatban sem, és néha kifejezetten negatív véleményt fogalmaz meg egy-egy műről.

Az már kevésbé volt kiábrándító, inkább érdekes, hogy egy-egy mű mennyire nehezen született meg. Amikor az ember egy-két nap alatt elolvas egy zseniálisnak tartott Vonnegut regényt, bele sem gondol, hogy az a mű, hosszas vajúdás és tipródás után, akár évtizednyi próbálkozás után született meg. Ugyanakkor az lenyűgözött (hogy végre írjak valami pozitívat is), hogy milyen kitartással és szorgalommal írt Kurt, főleg a kezdeti kudarcok ellenére is.

Nem tudom eldönteni, hogy mivel járok jobban: ha a fejemben továbbra is az a Kurt él, akinek én képzeltem a könyvei alapján, vagy ha elfogadom a tényt, hogy ő is csak egy ember volt, tele hibákkal. Minden bizonnyal az utóbbi. Továbbra is a kedvencem marad, és továbbra is rendszeresen olvasni fogom a könyveit, újra meg újra. Viszont az Így megy ez hátoldalán megfogalmazott gondolattal egyáltalán nem értek egyet: "Szeretjük a könyveit. Szeretni fogjuk a róla szólót is". Nem szerettem. Felkavart. Így megy ez.

Címkék: vonnegut

Szólj hozzá! · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://neveletlen.blog.hu/api/trackback/id/tr695083271

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Így megy ez? 2013.06.03. 22:16:24

“Arról, hogy Vonnegut jó író volt-e vagy sem nem érdemes itten mélázni, főleg egy könyve után, azt is évekkel ezelőtt olvastam, nem tudnám megítélni (és ahogy az önéletrajzíróját próbálom megfejteni én a legjobban sikerült Vonnegutot olvastam), d...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.