Bő egy hónap múlva érkezik a hazai mozikba az új Éhezők viadala film, a Kiválasztott első része, úgyhogy még pont időben vagyok a vonatkozó bejegyzéssel. Addig is nézzük meg az előzetest :)

Sajátos helyzetben vagyok a sorozattal, mert hamarabb láttam a történet első két részét filmen, mint olvastam volna - mi több, olyannyira megfogtak a filmek, hogy emiatt akartam minél hamarabb, még az utolsó rész moziba kerülése előtt elolvasni a könyveket. Úgyhogy akiknek tetszettek eddig a filmek, hajrá, tessék elolvasni a trilógiát!

Annyira magával ragadott Katniss története, hogy gyakorlatilag pár hét alatt, "egy szuszra" le is daráltam mindhárom kötetet. Utóbbi kifejezés nem annyira helytálló, mert Az éhezők viadala trilógia amiatt is különleges számomra, mert ez volt életem első ebookként végigolvasott regénye, szóval az a bizonyos egyszuszra elolvasás kötetek helyett egy Kindle-en történt, amit nagyon megszerettem közben. Úgyhogy ez a bejegyzés mindkettőről szól egy kicsit. Kezdjük Katniss-szel.

Azt kell mondjam, hogy a könyvek olvasása után viszonylag elégedett vagyok az eddigi filmadaptációkkal, sőt, igazából hálás vagyok nekik, hogy elolvastam az eredeti sztorit miattuk. Bár sok minden kimaradt a filmekből (leginkább az első rész sántít, a második szerintem már egész korrekt), összességében jól elkapták Az éhezők viadala világát.

Arra nagyon kíváncsi leszek, hogy hogyan tudják a harmadik részt filmesíteni - nekem a végére már nagyon nyomasztó és brutális volt, teljesen kiborított - és itt nem nagyon akarok spoilerezni. Ha már itt tartunk, számomra pont ez a legnagyobb különbség a könyvek és a filmek között: Panem disztópiája sokkal sötétebb és nyomasztóbb olvasva, és sokkal véresebb is.

Engem például kifejezetten kikészítettek a könyvben szereplő mutánsok (leginkább az első rész farkasemberei, akik a filmben gyenge CGI kutyák voltak, és az utolsó rész sziszegő gyíkemberei). Amit még nagyon hiányoltam a filmekből, az Katniss és a néhai édesapjának a kapcsolata, ami azért jelentősen motiválja a főhőst.

Néhány szót az ebookról is...

Elég sokáig ellenálltam az elektronikus könyvolvasóknak, hiszen ahogy a blogomból is kiderül, kifejezetten szeretem a régi könyveket, imádok antikváriumba járni és kincsekre vadászni. Tavaly szülinapomra kaptam az egyik legjobb barátomról egy Kindle-t, amit akkor ugyan kipróbáltam, de pár oldal után félretettem, és gyakorlatilag egy évig elő sem vettem a fiókból. Egészen mostanáig. Be kell valljam, valóban praktikusabb így az olvasás, főleg a tömegközlekedésen. Nincs saját illata vagy röhejes borítója, nincs története és lelke, de az tény, hogy sokkal többet és sokkal gyorsabban olvasok rajta, mint amikor egy keményborítós, több ezer oldalas sci-fit cipelek magammal. Hát így.