A dal madárrá avat

Szubjektív könyvajánlók és lemezajánlók egy megrögzött könyvmoly és szobazenész fejéből, aki egyébként sci-fi őrült.

Neveletlen a facebookon

Címkék

adaptáció (3) agave (16) alan dean foster (1) alison (1) alternatív (1) alternatív történelem (3) amy winehouse (1) antikvárium (2) artur c clarke (4) avatar (1) blogger (1) boris vian (3) brandon hackett (1) brian (1) brian w aldiss (7) bruce sterling (1) buddhizmus (4) bulgakov (1) burok (1) dosztojevszkij (3) dűne (6) ebook (1) éhezők viadala (1) embermás (1) fantasy (3) feldmár andrás (2) fighters (1) film (2) fluor (1) fókuszolás (1) foo (1) foo fighters (13) frank (1) frank herbert (9) gondolkozz es gazdagodj (1) halál (2) harry harrison (1) háta (1) hbo (1) hegylakó (1) hello kitty (1) herbert (1) hesse (3) hornby (1) ihm (1) írás (1) isten (1) i blame coco (1) japán földrengés (1) jevgenyij zamjatyin (1) jim jarmusch (1) john carter (1) kilgore (2) kim stanley robinson (2) konyha (2) könyv (2) krauss (1) kritika (1) kurkov (1) kurt (2) laing (1) lukjanyenko (6) márai (1) marketing (3) mcdevitt (1) meditáció (1) megrázó (1) meyer (1) mögött (1) morgan (1) murakami haruki (2) naomi (1) neal stephenson (1) neil gaiman (9) nirvana (6) novik (1) olvasás (1) onetti (2) ördögcsapda (1) óriás (8) őrség (5) orson scott card (1) pekingi ősz (1) példák hullámokra (1) pelevin (8) philip k dick (14) plant (1) ponyva (1) posztmodern (3) pratchet (1) pszichológia (2) queen (1) raising (1) ray bradbury (3) richard (1) robbie williams (1) robert (1) robert charles wilson (1) robert sheckley (1) robert silverberg (2) roger zelazny (4) sand (1) saramago (2) sárkány (1) sci fi (60) shuffle (1) sonic highways (3) stephenie (1) stradivari (1) stratéga (1) szepes mária (1) sziddhárta (1) szorokin (1) sztrugackij (1) született (1) take that (1) tankcsapda (2) terry gilliam (1) terry pratchett (1) történelem (1) trout (2) ugrás az űrbe (1) ukrán (1) ulpius (1) u 2 (2) vadászat (1) valós (1) válság (1) véletlen (1) vers (1) vonnegut (16) william gibson (2) wtf (1) zanzibár (1) zene (15) Címkefelhő

Foo Fighters: Concrete And Gold

Városi Farkas 2017.09.19. 14:18

Bő három évet vártunk a kilencedik Foo Fighters nagylemezre, de magyar rajongókat közben azért bőven kárpótolta a csapat, hiszen húsz év után újra élőben zúztak idén Budapesten Dave-ék. A rendhagyó Sonic Highways után sokat gondolkodtam azon, hogy vajon egy ilyen különleges projekt után mit tud még kitalálni a csapat (vagyis leginkább Dave Grohl), hova tudnak továbblépni, esetleg visszatérnek a gyökerekhez...

Nos, a Concrete And Gold bizonyos értelemben hagyományos Foo Fighters lemez, azonban körbelengi egy jó nagy adag, igazi Dave Grohl féle MEGALOMÁNIA, csupa nagybetűvel. Elég csak megnézni a lemez mellé készített animációs kisfilmet, és elég pontos képet kapunk arról, hogy a frontember hogyan is áll hozzá egy új albumhoz: mindenből többet, mindenből nagyobbat akar, egy olyan popzenei producerrel, akinél sorban állnak a világsztárok, valamint rendhagyó közreműködök egész hadával. 

Szintén a megalomániát jelzi, hogy egy interjúban Dave úgy fogalmazott, hogy az új nagylemezt úgy képzeli, mintha a Motörhead felvett volna egy saját Sgt Pepper's Lonely Hearts Club Band albumot. Hát, elég merész vállalás.

Ha már a nagy példaképeknél tartunk, talán a Concrete And Goldon érezhetőek legjobban a Foo Fighters tagok kedvenc bandáinak hatásai: ahogy az ember hallgatja az új dalokat, sorra ugranak be a nagy klasszikusok, Queen, Pink Floyd, Prince, The Beatles és még a Beach Boys is (érdemes egyébként megfigyelni, hogy az említett animációs videóban hányszor hangzik el az utóbbi neve). Kevésbé ismert banda ugyan, de számomra a Steely Dan hatás is nagyon erős volt a Dirty Water című dalnál.

52845171.jpgÉs ha már Beach Boys: ebből a szempontból újdonságot hozott a Concrete And Gold, hiszen eddig a jellegzetes Foo Fighters hangzást a már-már szőnyegszerű, 5-6 szólamú gitártémák adták - most ez kiegészült a néha templomi kórusra hajazó, sokszor Beach Boys ízű, szintén 5-6 szólamú énekkel is.

Ne feledjük, hogy időközben a Foo bővült még egy hivatalos taggal Rami Jaffee billentyűs személyében, aki tovább építi az így is rendkívül masszív hangzást. Apropó, egy jó tipp mindenkinek, aki ismerkedik a lemezzel: ne csak fülessel hallgassátok, hanem full hangerőn, jó hangfalakon is - így érvényesül igazán a korong.

Felépítését, hangulatát tekintve talán az Arrows és a Run tekinthető a "leghagyományosabb" Foo Fighters számoknak, ugyanígy nagyon jellegzetesen "Taylor Hawkins-os" nóta a Paul McCartney közreműködésével készült Sunday Rain, ami nem mellesleg az egyik legjobb dal a lemezről.

Nagyon erős nóta a címadó Concrete And Gold is, ami magában hozza az "új" Foo Fighters minden jellegzetességét és komplexitását. Találó a cím is: kőkemény, mint a beton, és fénylik, mint az arany. Gyönyörű az új arculat, az új logó, kifejezetten szép a borító.

Bevallom, az első néhány hallgatás után nem győzött meg a Concrete And Gold. Zavart a néha agyonpolírozott hang, a furcsa keverési megoldások. Aztán párszor meghallgattam még kurva hangosan üvöltetve, és mára már ott tartok, hogy az egyik legjobb Foo albumnak érzem a The Colour And The Shape óta. 

 

Címkék: foo fighters

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://neveletlen.blog.hu/api/trackback/id/tr412877996

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.