Amikor lement a Sonic Highways első epizódjának stáblistája, csak ültem bárgyú mosollyal a képernyő előtt, és azt éreztem: mennyire rohadt jó Foo Fighters rajongónak lenni.
Úgy várni a novemberben megjelenő új lemezt, hogy hétről-hétre nemcsak az új dalokat ismerhetem meg, hanem a megszületésük teljes folyamatát, hátterét is, kevés banda rajongójának adatik meg. Maga a koncepció is rendhagyó: nyolc különböző amerikai városban, helyi producerek és zenészlegendák közreműködésével vették fel a dalokat, miközben az egészről profi dokumentumfilm is készül, ami messze túlmutat a Foo Fighters új albumán.
Dave Grohl rendezőként az adott város - az első rész esetében Chicago - atmoszféráját és zenei örökségét próbálta megragadni, és egyben a kreatív folyamat részévé tenni. Az epizód végére megszülető Something from nothing szövegében, hangulatában, stílusjegyeiben is hűen visszaadja a Chicago-feelinget. A háttér ismerete nélkül a szerzemény sok rajongónak meglepetéseket tartogat, amiből jól látszik, hogy az új album és az HBO sorozat szerves egészet alkot - a dalok akkor "működnek" igazán, ha láttuk a hozzájuk tartozó részt is.
Grohl mérhetetlen alázattal, ugyanakkor jó adag szentimentalizmussal és szenvedéllyel közelíti meg a témát: a műsor minden másodpercéből sugárzik a zene iránti szerelem. A hangvétel is rendkívül személyes, az első részből kiderül például, hogy mi volt Dave Grohl első koncertélménye, és hogyan változtatta meg az életét. Intim pillanatokból sincs hiány, láthatjuk, milyen baráti légkörben születnek a felvételek, vagy egy pillanatra átszalad a képernyőn Dave Grohl kislánya, miközben az apuka épp egy blueslegendával beszélget.
A sorozatban számos zenei ikon megszólal, de mind közül kiemelném (a többek között az In Uterót készítő) Steve Albinit, akit a rendező is úgy vezet be, hogy "cinikus fasz". Bár a nevét régóta ismertem, a Sonic Higwaysből azt is megtudtam, mennyire elképesztő figura Albini, aki nyugodt szívvel beleböfög az interjúba, vagy kifejti, hogy valójában pókerezésből tartja fenn világhírű stúdióját. Szintén mély nyomot hagyott bennem az új dalban vendégeskedő Cheap Trick gitáros, Rick Nielsen is.
Korábban a profi szót használtam a dokumentumfilmre, nem véletlenül - a Sonic Highways nagyon okos, jól felépített koncepciót visz végig egy órában, archív felvételekkel, szépen komponált képekkel, feszes vágással. Mintha Dave Grohl a rendezői székben is dobosként gondolkodna...
A Chicagóról szóló rész és dal engem nagyon meggyőzött, a kérdés csak az, hogy hogyan tudja ezt az intenzitást megtartani a többi résznél.
Végezetül nézzük meg, mi is született Chicagóban:
