Szerző: Philip K. Dick
Kiadó: Agave, 2009
"Azt hittem, hogy már olvastam P.K. Dick legelborultabb könyvét. Hát nem." Ezt a két mondatot írtam ki az egyik közösségi oldal üzenőfalára, miután elolvastam a Visszafelé világ pár oldalát. Ez az igazán lenyűgöző Dickben, hogy még ennyi befalt könyv után is képes volt meglepni. És hát arról ne is beszéljünk, hogy újabb olyan sztori, amit Hollywood pár évtizeddel később nagy sikerrel lenyúl: legalábbis nekem egyből beugrott a Benjamin Button...
A Visszafelé világ pontosan arra épít, amire a Brad Pittes film is: mi lenne, ha az élet visszafelé folyna. Amíg viszont a Benjamin Buttonban csak a főszereplő élete fordul meg, addig Dick egy egész világot vizionál, ahol születés helyett a holtak ébrednek fel, a kaját felöklendezik, a cigit pedig a csikkből visszafújják. Magához híven a szerző szörnyen nyomasztó légkört teremt már az első sorokban, és az olvasó rögtön szemtanúja lehet egy kihantolásnak. A könyvben sorra találjuk az elképesztő ötleteket a negatív előjelű folyamatokra: borotválkozás helyett álszakállat ragasztanak, a könyveket elpusztítják, és így tovább... vagyis, ha stilszerű akarok lenne, akkor így vissza.
Persze nem a jó öreg Philip lenne, ha a történet ennyiből állna, ez ugyanis csak keret egy szövevényes vallási-filozófiai krimihez, amiben bőven van akció, politikai intrika és szerelmi szál is. Nem maradhattak ki a drogos-transzendens élmények, látomások, pszichotikus képességek sem, és a katartikus befejezés mellé is odatehetjük a pipát.
Mindezt fűszerezzük meg Szent Ágostontól, Platóntól (stb.) vett idézetekkel, és megkapjuk Philip K. Dick egy újabb remekművének receptjét, amitől megint csak elbizonytalanodunk, hogy ez az ember őrült volt-e, vagy zseni, netalán egy másik dimenzióból ide tévedt vándor. Egy biztos: remek író volt.
