Vegyes benyomásaim vannak A felhúzhatós lánnyal kapcsolatban... Nagy lendülettel vetettem bele magam az olvasásába, a témaválasztás és a hype (értsd: díjak és nemzetközi hírnév) miatt egyaránt. Kevés sci-fi jut be a Time magazin top 10-es listájába, márpedig Paolo Bacigalupi könyvének ez sikerült 2010-ben.
Amiben a könyv egyértelműen nagyon erős, az atmoszféra-teremtés: az olvasó szinte érzi az elviselhetetlen hőséget , a bűzök és illatok émelyítő kavalkádját, a lepusztult toronyházak fülledt levegőjét.
Ebben nagy szerepet játszik a többnyire jelen idejű elbeszélés, amivel őszintén szólva én sosem tudtam megbarátkozni (talán Stephen Kingnél működött igazán). Szintén ügyes a szerző az egyes karakterekhez kapcsolódó cselekményszálak szövésében, a szereplők felépítésében. Ugyanakkor a sokáig gondosan húzott és építgetett szálakat a végére túlságosan gyorsan varrja el, és a katarzis nekem elmaradt - túl gyors és túl egyszerű befejezést kínál Bacigalupi.
A mű egyik nagy pozitívuma a jó témaválasztás: a genetikailag módosított élelmiszerek és élőlények ijesztően reális jövőképét vázolja fel - talán leginkább ennek köszönheti a szakma elismerését. A magukat tökéletesen álcázó, az összes többi fajt kiszorító, génmódosított macskák például nagyon jól eltalált momentumai a történetnek.
A felhúzhatós lány viszont néhány tekintetben nehezen olvasható könyv: tele van thai kifejezésekkel, amelyekhez nem került be magyarázat sem lábjegyzetben, sem utólagos jegyzetként. Tudom, nekem ez fejlövésem, de sokszor azon kaptam magam, hogy keresem az adott szó jelentését a könyv végén. Szintén ront az olvashatóságon a rengetegszer elismételt utalás a génmódosított termékekre és vírusokra.
A felhúzhatós lány kifejezetten érdekes könyv, ugyanakkor a "laikus" olvasóknak nehezebb falat lehet.
