Neil Gaiman: A csészealjak eljövetelének napja
Aznap szálltak le a csészealjak. Több százan, aranyszínben,
Némán lebegtek le az égből, akár a nagy hópelyhek,
és a Föld lakói dermedten
nézték ereszkedésüket.
Kiszáradt szájjal várták, mi vár ránk belül
És egyikünk se tudta, itt leszünk-e még másnap
De te észre sem vetted, mert
Az a nap, hogy eljöttek a csészealjak, a véletlen folytán
Az a nap volt, hogy a sírok kiokádták halottaikat,
És a zombik kinyomakodtak a puha földből,
vagy kitörtek, csoszogva és tompa tekintettel, megállíthatatlanul
Jöttek felénk, élők felé, mi meg üvöltve rohantunk,
De te észre sem vetted ezt, mert
A csészaljak napján, ami a zombinap is volt, és
Ragnarök is, a televízió meg mutatott egy
Hajót, ami holtak körméből, egy kígyóból és egy farkasból épült,
Mind nagyobb, mint a képzelet,
és az operatőr
Nem tudott elég messze menni, és akkor előjöttek az istenek,
De te észre sem vetted őket, mert
A csészalj/zombi/csatázó istenek napon
a zsilipkapuk kiszáradtak
És bennünket dzsinnek és koboldok borítottak be
Ajánlottak kívánságot, csodát, örök életet
És szépséget és okosságot és igaz
bátor szívet ás arannyal teli zsákot
Közben óriások rémisztgették
a vidéket, és gyilkos méhek is.
De neked fogalmad sem volt minderről, mert
Aznap, a csészealj-nap, a zombi-nap
A ragnarök és tündér-nap, aznap
hogy nagy szél támadt
És havazott, és a városok kristályokká fagytak, aznap,
Hogy a növények kihaltak, a műanyag elbomlott, aznap, hogy
A komputerek átálltak, a képernyők
parancsoltak nekünk, aznap, hogy
Az angyalok részegen és kábán támolyogtak ki a bárokból,
És London összes harangja megszólalt, aznap, hogy
Az állatok asszírul szóltak hozzánk, a jeti napon,
A lobogó köpenyek és az Időgép
eljövetelének napján
Te észre sem vettél semmit, mert
a szobádban ültél, nem csináltál semmit,
nem is olvastál, nem igazán, csak
a telefont nézted,
hogy hívlak-e.
