Rég volt már rá példa, hogy a blogon egy viszonylag friss könyvről írjak. Sajnos az már szomorú aktualitás, hogy az ukránokról most túl sokat is hallunk a hírekben... A Gyacsenko házas- és szerzőpárról már írtam itt a blogon, és az Arszen és a játék hatalma az úgynevezett Metamorfózis-sorozat egy újabb darabja.
Őszintén szólva szinte semmilyen összefüggést nem találtam az Alekszandra és a teremtés növendékeivel, azon kívül, hogy az Arszenben is egy tinédzser élete fordul fel fenekestül. A kiadó az első könyvhöz hasonlóan megint eléggé ügyefogyott módon próbálta népszerűsíteni a könyvet (Egy könyv gyerekeknek -áthúzva- szülőknek -áthúzva- mindenkinek!), nem tudom, miért nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy egy fasza kortárs ukrán sci-fi, és kész.
Attól még, hogy a főszereplő tini, ez nem egy ifjúsági regény, vagy mi.
Első ránézésre az Arszen... elég középszerű ötleteket kínál, amit már láthattunk/olvashattunk ezerszer: a virtuális valóság és a valós élet összemosódása elég elcsépelt téma. Mégis azt kell mondanom, hogy a könyvnek többször is sikerült meglepnie, mi több, egészen a történet végéig fent tudta tartani az érdeklődésemet, és a végső csattanó is eléggé nagyot ütött.
Röviden összefoglalva Marina és Szergej Gyacsenko másodjára sem okozott csalódást, és melegen remélem, hogy a Metamorfózis-sorozat további kötetei is megjelennek magyarul.
