Szerző: Roger Zelazny
Kiadó: Agave, 2009
Rég tartott már ilyen sokáig egy ilyen rövid könyv elolvasása, viszont rég élveztem ennyire az olvasást, rég vette ennyire igénybe a fantáziámat, tudásomat szellemi alkotás. Eddig hardcore sci-fi rajongónak gondoltam magam, de úgy tűnik mégsem vagyok az, mert korábban nem is hallottam sem Zelaznyról, sem A fény uráról. Tovább nőtt viszont a szememben az Agave kiadó, akik többek között ezzel a kötettel indították útjára a sci-fi klasszikusok sorozatot. Köszönöm szépen, engem máris megfogtak vele!
Visszatérve A fény urára, szolidan fogalmazva ez egy brutálisan jó könyv: eredeti történet, lenyűgöző stílus, kifinomult humor, számtalan kulturális utalás teszi azzá.
(A sztori szerint néhány speciális képességekkel megáldott űrhajós egy bolygón letelepedve gépek segítségével újrateremti a hindu mitológiát, az istenségek/szentek bőrébe bújva. A bolygók őslakóit démonokként kezelik, majd az egyre gyarapodó emberi népességet a vallás eszközeivel tudatlanságban tartják. Ezt elégeli meg a főszereplő, aki Buddha tanításait felhasználva próbál ellenállást szítani...)
Magával ragad, elgondolkodtat, és közben szórakoztat is. Mint ahogy a bekezdésben említettem, mégis elég nehéz olvasmány: szinte oldalról-oldalra kell feldolgozni, felfogni a történetet. Bevallom, sokszor el is vesztettem a fonalat a folyton más névvel és alakban felbukkanó szereplőkön, olyannyira, hogy azt is fontolgattam, hogy elkezdem írni a könyvben szereplő hindu és egyéb istenségek nevét, hogy tudjam, ki-kicsoda. Emiatt viszont, ahogy befejeztem a könyvet, vissza is lapoztam az elejére, és újra elkezdtem olvasni. Nem is tudom, volt e már rám könyv ilyen hatással. Biztosan párszor újraolvasom még, mint ahogy azt is látom előre, hogy idézni is fogok belőle bőven.
