Szerző: Kurt Vonnegut
Kiadó: Maecenas, 2009
Megrázó. Ez a szó többször is eszembe jutott, miközben Kurt Vonnegut "új" könyvét olvastam. Az első megrázó élmény akkor ért, amikor hullafáradtan álldogáltam Kökin, és egy hippi külsejű srácnál megláttam a kötetet. Nem hittem el, hogy van olyan Vonnegut könyv, amiről én nem tudok, abban a hitben éltem, hogy már mindet beszereztem, minden olvastam, még a ritkaságszámbamenő válogatásokat is. Hát nem. Sikerült előbányászni a 2007 áprilisában elhunyt mester írói hagyatékából még egy könyvre valót.
Megrázó. Már a könyv nyitánya padlóra küldi az embert: fia, a szintén zenész Mark Vonnegut egyik beszéde olvasható apjáról. Aki kicsit is szereti Kurtot, nem tudja ezeket a sorokat úgy olvasni, hogy ne sajdulna bele a szíve. Csak egy példa:"Optimista, de eljátszotta, hogy pesszimista, mert remélte, hogy óvatosságra inthet bennünket. Élete legvégén, amikor kitört az iraki háború, csakugyan, amúgy istenigazából megkeseredett."
Megrázó. A könyv témája: minden részlet, novella a háború borzalmairól szól. Mark beszéde után például olvasható az a levél, amit Vonnegut még fiatalon, a frontról ír. Már ekkor érezhető zseniális stílusa. A könyvben nem sok helye van a humornak, vagy a Kilgore Trout féle eszement ötletparádénak: a háború, az emberi gonoszság és butaság legrosszabb oldalát kapjuk az arcunkba. Nem csoda, hogy Vonnegut nem akarta, hogy ezek az írások megjelenjenek. Hiszen ő volt a humanista világszövetség elnöke. Így megy ez.
Be kell vallanom, a számtalan Vonnegut mű közül ez volt eddig a legnagyobb falat számomra. Eddigi könyvei életmentőek voltak, mindegyikből tudtam erőt meríteni. De az Ördögcsapda csak azt az érzést erősítette fel bennem, ami Kurt halála után éreztem: a világ szegényebb lett nélküle. Hiányzik a könyv végéről a szokásos kikacsintás: a világ szar hely, de azért vagyunk rajta, hogy ökörködjünk. Valószínűleg a fordító, Szántó György Tibor is ezt érezte, és utószavával sikerül némileg enyhíteni a sokkon. Álljon itt egy újabb idézet: "Csakugyan az utolsó könyve? Nagyon úgy fest. Vajon mivel mulatatthatja odafenn testvéreit, az angyalokat? Nemcsak fiának, Marknak, mindnyájunknak nagyon hiányzik. Ő a mi apánk is."
Mindezt díszkiadásban, színes grafikákkal, és Vonnegut skicceivel, egy nagyon eltalált utószóval: az Ördögcsapda egyértelműen az év könyve.
