Szerző: R.D. Laing
Kiadó: Könyvfakasztó, 2004
R.D. Laing pszichiáter nevét Feldmár András ismertette meg velem. Sajnos nem személyesen, csak sokat emlegeti a könyveiben, előadásaiban. És akit Feldmár a mesterének nevez, az felkelti az érdeklődésemet. Megindult hát a vadászat, de végül csak a bookline-on sikerült könyvet rendelni tőle. Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de az elkeserítő, hogy pszichológia szakra járó emberkéknek egyik név sem mondott semmit...
A Bölcsek, balgák, bolondok egyfajta ars poeticával fűszerezett életrajznak is tekinthető. A pszichiátriáról szóló értekezésen kicsit nehezen rágtam át magam, de megérte, mert Laing egy rendkívül érdekes, szórakoztató, elgondolkodtató író, még a magamfajta laikusoknak is. Talán azért tetszik, mert az a fajta humánus szemlélet jellemzi, mint Vonnegutot. Akárcsak Vonnegut, ő is néha kegyetlenül őszinte tud lenni, és az ember elborzadva olvassa a pszichiátrai eseteket. Viszont szerencsére ott az újabb párhuzam: Laing legnagyobb pozitívuma, hogy mindig ember tud maradni, kétkedő, gondolkodó ember.
A fordítás is csillagos ötöst érdemel, Tandori Dezső és Ágnes csodálatosan fogalmazza meg Laing gondolatait.
Úgy látszik, ez egy ilyen év, sorra szerzem az új kedvenceket. Kell ennél több?
