Szerző: Hermann Hesse
Kiadó: Cartaphilus, 2005
Hessével ugyanúgy vagyok, mint Saramagóval. Ismerem a nevét, tudom, milyen fontos, de eddig egyszer sem akadt a kezembe úgy könyve, hogy el is akartam volna olvasni. Persze sokszor szemeztem már vele, mert a családi könyvtárban szinte az összes könyve megvan. Úgy tűnik, most jött el a megfelelő idő az életemben, hogy Hessét olvassak, mert a Sziddhártát teljesen spontán vettem, és olvasni is hirtelen felindulásból kezdtem el.
Mondanom sem kell, letaglózott, lenyűgözött, megváltoztatott. Befaltam két nap alatt, és újra akarom olvasni egy-két hónapon belül. Ideje beszereznem nekem is a Hesse életművet.
Hozzáteszem, ilyenkor tölt el az a megfoghatatlan érzés, hogy minél többet olvasok, annál kevesebbet tudok. Pontosabban minél többet olvasok, annál inkább azt érzem, hogy mennyire keveset olvasok.
