Szerző: Juan Carlos Onetti
Kiadó: 2007

Őszintén szólva eddig nem nagyon hallottam Onettiről, ami nem is meglepő, hiszen az interneten rákeresve is csak nagy nehezen szedegettem róla össze a lényeges információkat magyarul. Neked már könnyebb helyzeted lesz, kedves blogolvasó, mert ebből az írásból minden fontosat megtudhatsz.

Azt is bevallom férfiasan, hogy rendesen megküzdöttem A megvalósult álom című elbeszélés kötettel. Ahogy már említettem, főleg regénypárti vagyok, a novellákat inkább nyaralások alatt preferálom. Ráadásul a többszöri átszállással járó napi tömegközlekedés miatt kialakult egy olyan rutin bennem, amihez nagyon nehezen volt illeszthető Onetti "hosszú, a végtelenségig húzódó egymás mellé rendelésekből, a jelzők metonimikus sorából álló mondataival" operáló stílusa.

Máskor a reggel félbehagyott történet fonalát könnyedén felveszem hazafele menet, az urugayi szerző esetében viszont teljesen elvesztem. A 3-4 oldalnál hosszabb írások esetén nehezen zökkentem vissza a történetbe, sőt, olyan elbeszélés is volt, ahol egyszerűen feladtam, mert nem volt erőm újraolvasni.

Ez persze nem Onetti hibája. Sőt, nagyon is érzem, hogy miért tartják az ismertebb latin-amerikai írók (Marquez ,Borges, Cortazar) előfutárának a szerzőt. Igazi mester ő, rengeteget lehet tőle tanulni, szinte minden mondatában van valami, amin sokáig elrágódhat az olvasó. A lélekről ír, a lélekhez szól, a lélek nyelvén. (Csak egy példa: "a boldogság mellőzött kutyája")

Ezért is nehéz feldolgozni akár csak egy 3-4 oldalas novelláját is, mert túl sokat ad, és itt a racionális értelmezés nem sokat segít. Egy darabig emésztgetem A megvalósult álmot, aztán ha felkészültnek érzem magam, belevágok egy regényébe is.