Szerző: Martin Amis
Kiadó: Európa Kiadó, 2008
Úgy tűnik, valami baj van az agyammal, legalábbis a szépirodalom fogyasztása tekintetében. Mert íme, újabb olyan szépirodalmi mű, amivel meggyűlt a bajom, és egy hónap alatt rágtam át rajta magam. Bezzeg, ha egy sci-fi lenne bő 600 oldalas, azt befalnám alig két hét alatt.
Alapjában véve jó könyv a Pénz - búcsúlevél. Szerintem indokolatlanul ilyen hosszú, bőven elég lenne belőle 300 oldal is, főleg, hogy első ránézésre az egész sztori semmi másról sem szól, csak piálásról, balhéról, nőkről, és persze pénzről. Nyílván sokkal többről szól ennél, értem én a dolgot, csak nem kellene ennyire a számba rágni. Szerencsére a könyv vége felé azért bejön pár fordulat, amit megéri "kivárni".
Nagyon tetszett a fordítás (ala Falvay Mihály), kifejezetten jó a mű nyelvezete (kedvenc szavam belőle a punáta). Más kérdés, hogy nagyon kíváncsi lennék az eredeti verzióra, mert érzésem szerint sok káromkodást, anglicizmust, szlengszót nagyon a saját íze szerint alakította át a fordító, mindezt a nyolcvanas évek közepén.
Azon is sokat tűnődök, vajon célzásként kaptam-e pont ezt a könyvet az egyik barátomtól - miután szakmát váltottam a közelmúltban, és a pénzvilág felé orientálódtam.
