A blog indulása óta nem írtam lemezről, noha eredetileg ez is benne volt a tervben. Most azonban egy olyan albumról lesz szó, amit hónapok óta várok: kedvenc magyar bandám, az Óriás második nagylemezéről.
Október negyedikén kerül forgalomba a Példák hullámokra, azonban a magamfajta, kellően lelkes fanok már a megjelenés előtti héten kézhez kaphatták a korongot.
Szerencsére Egyedi Petiék azért korábban is gondoskodtak a napi betevőről, volt ingyen letölthető kislemez, ötletes felvezető klip, némi késéssel vicces werkfilm, teaser videó, borítótervek... egyszóval a csapat kiaknázta a webben és a közösségi oldalakban rejlő lehetőségeket.
Ha már itt tartunk, pont az Óriás Facebook oldalán jelent meg az a bejegyzés, miszerint Peti anyukája így jellemezte a korongot: "Szép lemez lett, hangulatában, hangzásában!"
Egyfelől teljesen igaza van, másrészt ez egy tipikusan "óriásos" momentum, hogy egy pr bullshit helyett a frontember anyukájának a véleményét nyomatják.
A csapatnak sikerült az erős debütáló nagylemezt egy még erősebb második koronggal megfejelni: megtartották a Jön pozitívumait, ugyanakkor számos ponton fejlődni is tudtak. A legszembetűnőbb változás, hogy a billentyűs kíséret sokkal nagyobb hangsúlyt kap, amitől az Óriás eddig is sajátos hangzásvilága még színesebb lett. Jó példa erre a Látod, most is él című dal, aminek kifejezetten jót tesz a szintis téma.
A banda tett pár lépést a progresszív rock irányába is (pl. Szilvia), ami jobban belegondolva az IHM-hez fűződő kapcsolataikra nem is csoda. Változatosabbak a nóták a Jön egyöntetű zúzása helyett, több a kiállás, komplexebbek a dalok. Felkerült egy "cipőnézegetős" szerzemény is, a Holnap talán, ami inkább az Óriás ingyen letölthető demóját idézi hangulatában. A lemeznek jól követhető (hullám) íve van, a dinamikus felvezetés utána a Halkítsd le-vel kezdődik egy lassulás, ami a már említett Holnap talánban teljesedik ki, majd a Vigyél-el indul be újra.
Személy szerint nekem a Vigyél az eddigi favorit az új dalok közül, más kérdés, hogy azt már jó ideje játsszák koncerteken, így volt időm rákattanni. (Update: az ajánló eredeti írása óta a Halkítsd le az a szerzemény, ami nagyon megfogott.)
Ami a régi, az a szintén sajátos szövegvilág, aminek a legnagyobb előnye, hogy úgy tud elvont lenni, hogy az ember mégsem érzi fárasztónak vagy érthetetlennek, inkább kellemesen elgondolkodtató.
Az Óriás nagyon jó úton halad, és szerencsére ez egyre több hallgatónak is feltűnik... öröm látni, ahogy hónapról-hónapra egyre többen jönnek a koncertekre. Apropó, a lemezbemutató november 6-án lesz, ott már biztosan sokan kívülről fújjuk a Példák hullámokra darabjait. Hajrá!
