Gondolom rengeteg blogger, újságíró kezdte ezzel: egyáltalán nem lepett meg Amy Winehouse halálhíre. Én speciel úgy őrzöm az emlékezetemben, ahogy egy dvd extráján láttam: a lemezkiadónál fiatalon, drog és pia mentesen, egy szál gitár kíséretében, szívszaggatóan szépen énekel.
Ez csak egy egyszerű tribute, egy, a virtuális fiók mélyéről előkapart, négy éve megjelent, semmitmondó lemezajánlócska. Asszem, a gesztus a fontos.
És egyel több találat, ami nem elsősorban a drogokról és önpusztításról, hanem inkább a zenéről szól.
"Cím: Amy Winehouse: Back To Black
Kis lead: Amy második lemeze a soul fénykorát idézi.
Nagy lead: Az első lemez letisztult jazzdalai után a különleges hangú Amy Winehouse a soul és R&B felé fordult.
Body: Bár hazánkban csak az ínyencek ismerik a nevét, Amy Winehouse-t az új évezred egyik legjobb brit énekesnőjeként tartják számon a szigetországban. Elképesztő hangja mellett elsősorban botrányaival hívta fel magára a közvélemény figyelmét, főképp alkoholizmusa volt fő téma az elmúlt években. Sokat elárul Amy személyiségéről, hogy miután kiadója elvonókúrára akarta küldeni, ő inkább írt egy dalt a témáról (Rehab), ami nagy sikerrel futott a brit toplistán.
Azt is érdemes tudni róla, hogy a Back To Black már második korongja: debütáló lemeze, a Frank 2003-ban jelent meg, és azonnal kivívta a kritikusok elismerését. A lágy jazztémákat hip-hop elemekkel társító korongot egyaránt jelölték Mercury és Brit Award díjakra, azonban akkor „csak” egy Ivor Novello-t sikerült Amy-nek begyűjteni. A tavaly megjelent Back To Black már meghozta a legfontosabb angol zenei elismerésnek számító Brit Award-ot is.
Akárcsak a hazai funky egyik legismertebb csapatánál, a Back To Black cím a „fekete műfajokhoz” való visszatérést jelenti, jelen esetben ez a soul és R&B.
Amy második lemezén is Salaam Remi producerrel dolgozott együtt, azonban ezúttal csatlakozott Mark Ronson is, aki a közelmúltban Robbie Williams, Christina Aguilera és Lily Allen albumain dolgozott.
A két szakember tökéletes munkát végzett: a Back To Black úgy idézi fel a hatvanas évek slágereinek hangulat- és hangzásvilágát, hogy közben mégis frissnek és „élőnek” érezzük a dalokat. A főszerep természetesen Amy fantasztikus orgánumának jut, no és persze a szívbemarkolóan őszinte dalszövegeinek.
Amy Winehouse második lemeze „kötelező olvasmány” az R&B és a soul szerelmeseinek, kár, hogy csak 10 dal került fel rá!"
RIP.
