Nem tudom, milyen párhuzamos univerzumban bujkáltam eddig, hogy még nem olvastam Silverberget, de éppen ideje volt. Más kérdés, hogy a Lord Valentine kastélya sokkal inkább fantasy, mintsem sci-fi, de ez egyáltalán nem kizáró tényező nálam.
Különös egyveleg Silverberg munkája, egyszerre klasszikus mese a hercegről, aki poklot és mennyet megjárva küzd elveszített trónjáért, másrészt tolkieni részletességgel kidolgozott fantasy, számos új fajjal, kultúrával, földrajzzal; harmadrészt viszont tudományos-fantasztikum, egy leigázott civilizáció és egy egykor virágzó bolygó története.
Az biztos, hogy Silverberg nagy mesemondó, a legjobbak közül való: a közel hatszáz oldalas könyvet csak úgy habzsoltam, és már a mű felénél beszereztem a magyarul megjelent folytatásokat (eddig kettő látott napvilágot). Szerethető karakterek, dinamikus történetvezetés, gyönyörű tájleírások jellemzik a Lord Valentine-t, ami miatt megbocsájtható a kissé sablonos és túlságosan is happy end szerű befejezés is. Persze a mesék így érnek véget.
Eredetileg egyből bele akartam vágni a Majipoor krónikái című második kötetbe, de pihenésképpen inkább "lazítok" egy kicsit Dickkel.
