Mit is mondhatnék egy olyan könyvről, amiben a főhős a virtuális világban a Firefly típusú űrhajót Vonnegutról nevezi el? Amiben oldalanként több utalás esik a nyolcvanas-kilencvenes évek pop- és játékkulturájára, mint bármelyik Family Guy epizódban?
Ahol az egyik nagy küldetés, hogy a Gyalog Galoppot kell fejből eljátszani? Ahol a szerző a borítóképen nem egy macskával vagy kutyával az ölében néz nagy komolyan a kamerába, hanem egy felnyitott ajtajú Deloreanra támaszkodva mosolyog? Mindezt egy olyan formátumú könyvben, ami akkora, mint egy Gameboy?
Nem tudok mást mondani, csak ennyit: ÜBERKIRÁLY.
Bár a virtuális valóságokban/játékokban játszódó regényekkel Dunát lehet rekeszteni, Ernest Cline könyve annyiban különleges, hogy az ő világában minden a gyíkság (azaz geekség) magasztalásáról szól. Hogy én mennyire vagyok gyík, az abban nyilvánul meg, hogy szerény véleményem szerint ez mégsem egy geek könyv.
Számomra a Ready Player One egy életérzés, nagy adag nosztalgiával, rengeteg kikacsintással, és sok-sok olyan elemmel, ami az én ízlésemet és világképemet is nagyban meghatározta.
Elég csak elolvasni a rengeteg felsorolás egyikét, például a "kötelezően" ajánlott írókét: Douglas Adams, Kurt Vonnegut, Neal Stephenson, Richard K. Morgan, Stephen King, Orson Scott Card, Terry Pratchett, Terry Brooks, Bester, Bradbury, Haldeman, Heinlein, Tolkien, Vance, Gibson, Gaiman, Scalzi, Zelazny.
Egy oldallal később pedig felsorolja a rendezőket, tessék figyelni: Cameron, Gilliam, Jackson, Fincher, Kubrick, Lucas, Spielberg, Tarantino, Kevin Smith. Ok, itt Jarmusch kimaradt :)
A Ready Player One kötelező olvasmány, geekeknek, gyíkoknak, nerdöknek, gémereknek, filmbuziknak,zenebuziknak, sci-fi és fantasy, manga és horror rajongóknak... és így tovább. Nagyon remélem, hogy lesz folytatás.
