Legnagyobb sajnálatomra, kis robot-pendrive-om még nincs, mert személyesen nem tudtam elmenni érte szombaton, de az új Óriás nagylemezt már letölthettem (ami egyébként nagyon jófejség a zenekar részéről) - mindenesetre ami késik, nem múlik, és alig várom, hogy menőzhessek vele a munkahelyemen (mármint a robottal). Egyébként a Lángoló Gitárokon ti is belehallgathattok.
Zuhogó esőben bandukolva hallgattam meg először az új dalokat, és nem gondoltam, hogy órákkal később már írni is akarok róla. Aztán gyorsan meghallgattam csöpögő kabátban a villamoson is, utána pedig végre az otthon melegében, falrengető (vagy farlengető?) hangerővel is. Aztán még kétszer.
Szóval, most hallgatom ötödjére, és egyre jobban tetszik. Őszintén szólva első blikkre azt hittem, hogy valami nincs rendjén, de a lemezt záró Titkot visszaadni annyira betalált nálam, hogy egyből tudtam, hogy csak időt kell hagynom az új daloknak, hogy beérjenek, és a jelek szerint ez nem volt túl hosszú :)
Hogy végre a Tűz, víz, repülőről is írjak: számomra ez az Óriás eddigi leginkább változatos lemeze, mind hangzásilag, mind hangulatilag. Ideális harmadik nagylemeznek, mert bőven van benne a Jön nyers rockjából és A példák hullámokra kísérletezgetéséből is, ugyanakkor számos új elemmel is színesedett az eddig már jól bevált recept.
Olyannyira, hogy a magamféle elhivatott rajongónak (aki az elejétől követem a csapat pályafutását) is számos (kellemes) meglepetést okoztak Egyedi Petiék. Részben emiatt csillagos ötöst érdemel a lemezt zenei producerként jegyző Varga Ádám (30Y), aki teljesen új kontextusba helyezte számomra az Óriás egyébként nagyon is erős karakterét. Erősen szubjektív vélemény, de visszaszorult az előző album hangzását olyannyira meghatározó szintetizátor, ami szerintem kifejezetten jót tett az új daloknak.
Ötödik hallgatás után a Titkot visszaadni mellett számomra a 100x, a Mindenki hasra, és a nemrég klipként is bemutatott Helyet tudni tűnnek a Tűz, víz, replülő legerősebb dalainak.
Szintén egy eléggé személyes megjegyzés: a csapat indulásakor nem értettem a fórumokon azokat a véleményeket, amik szerint az Óriás hasonlít a Kispálra, de a Csak a szirma kell valóban lehetne egy Lovasi András nóta is. Talán nem véletlen, hogy a Megadó Kiadó gondozásában jelent meg a korong :)
Viccet félretéve, a Tűz, víz, repülő egyenes folytatása az eddigi Óriás lemezeknek, amitől a csapat (számomra) továbbra is az egyik legérdekesebb és leginkább szimpatikus rockbanda kicsiny hazánkban. Így tovább!
