Szerző: Boris Vian
Kiadó: Cartaphilus, 2009
Különös, hogy csak akkor esett le, hogy a Pekingi ősz kifejezés milyen fontos szerepet játszott az életemben, amikor már befejeztem könyvet. Viani fordulat is lehetne, hogy egy Ősz Gyuri nevű srácnak köszönhetem, hogy ma is gitározok, de ne szaladjunk ennyire előre...
Azt hiszem, nem lehetett volna jobb könyvvel indítanom az évet, mint ez (a Philip K. Dick-et már decemberben elkezdtem). Ebből is látszik, hogy a feleségem mennyire ismer, mennyire tudja, mire van szükségem, mi fog tetszeni. A Pekingi őszt karácsonyi ajándékként kaptam, egyáltalán nem számítottam rá, meg sem fordult a fejemben, hogy a Tajtékos napokon kívül több Vian művet is el kellene olvasnom - bár a Tajtékos napokat nagyon szerettem.
Márpedig a Pekingi ősz igazi telitalálat számomra: humora, ötletessége, hangulata, többsíkúsága (de randa szó), mind-mind szívemnek, lelkemnek kedves. Ezentúl jobban oda fogok figyelni a kiadóra is - mert bár zenei könyveim vannak már tőlük - eddig nem soroltam a kedvenceim közé.
A 2009-es kiadás csillagos ötöst érdemel (sőt, az egész sorozat is, amit minden bizonnyal beszerzek), szép, ötletes borító, nagyszerű fordítás, egyszerre vicces és informatív utószó, a keménykötés ellenére viszonylag könnyű súly... szóval így kell ezt csinálni kérem szépen. Még nem volt alkalmam megkérdezni becses nejemet, hogy a könyvben talált Vianos könyvjelzőt ő csempészte-e bele, vagy az alapból járt a kötethez, ha az előbbi, akkor köszi béjb, ha az utóbbi akkor még nagyobb csillag az ötös felé.
Gondolom, nem sok újat mondok azzal, hogy Vian fantasztikus elme, "klasszikus" zseni, aminek a megértésében sokat segített Takács M. József utószava. Szóval garantálhatom, hogy idén még lesz pár Vian beszámoló, és egyúttal megragadom az alkalmat, hogy boldog egy éves szülinapot kívánjak kis internetes olvasónaplómnak, a neveletlen.blog.hu-nak. Nem gondoltam, hogy két hétnél tovább fog tartani, és íme.
Visszatérve a bevezetőre: 14 évesen a Balaton, Neurotic és Trabant feldolgozásokat játszó, debreceni Pekingi ősz gitárosa, Ősz Gyuri nyomta a kezembe toldozott-foldozott akusztikus gitárját - amiből állítólag sört is ittak - és írta le egy kockás papírlapra az 5 alap akkordot... azóta gitározok. Kösz, Gyuri.
