Szerző: Ray Bradbury
Kiadó: Agave, 2008
Milyen fura, hogy már több könyvet is olvastam Bradbury-tól, mégis elfelejtettem milyen jó író. Ez a novelláskötet is már két éve volt besuvasztva a sok Philip K. Dick és egy korábbi Bradbury válogatás mellé, és most is csak azért vettem elő, mert beugrott, hogy Neil Gaiman mennyire dícséri az írót, pontosabban, hogy az egyik fő példaképeként emlegeti.
Miközben olvastam A villamos testet..., valóban egyből beugrott Gaiman stílusa. Kicsit olyan érzésem van, hogy Neil csupán némi fantasy-t és gótikát adott hozzá Bradbury-hez, de ez persze erős sarkítás.
A villamos testet énekelem című kötet nagyon jól érzékelteti a sci-fi írók valódi helyét és súlyát az irodalomban: minden egyes írás bőven megállná a helyét szépirodalmi alkotásként is. Mély gondolatok, magával ragadó stílus, provokatív ötletek, apró kikacsintások - minden megvan benne, ami egy írásművet kiemel a szürke átlagból.
Ráadásul, Bradbury stílusa annyira el van találva, hogy őt olvasva az ember (újra) kedvet kap az íráshoz... végre papírra (azaz billentyűre) vetettem egy több, mint tíz éve érlelődő novella ötletemet, szóval thanks, Ray.
