Szerző: Garry Douglas
Kiadó: Galaktika, 1989
Sokszor hiv
atkoztam már a blogon arra, hogy a könyvek olvasása közben gyakran filmként látom magam előtt a történetet, mindig a sztorinak (szerintem) megfelelő műfajban és stílusban. A Hegylakó esetében felmerül a költői kérdés, hogy mi a helyzet az olyan alkotásokkal, amit előbb láttam filmként, és csak később olvastam el a könyvet. A válasz egyszerű: remake. De erről majd később.
Az irodalomkedvelők egyik állandó vesszőparipája, hogy a megfilmesített könyveknél a film sosem tud az eredeti mű fölé emelkedni. Születhetnek jó adaptációk (pl. A gyűrűk ura), de mivel mindenki máshogy éli meg az olvasás folyamatát, egyetlen rendező nézőpontja nem tudja a tömegek számára visszaadni az eredeti élményt.
Ennek kifordított változata, amikor film vagy forgatókönyv alapján, utólag készül könyv egy történetből. Őszintén szólva, sosem kedveltem ezt a megoldást, és csak kivételes esetekben vágok bele az ilyen kötetekbe. Nos, duplán kivételes helyzetbe kerültem, hiszen legutóbbi antikváriumos látogatásomkor két filmes könyvet is beszereztem, a Hegylakót és A nyolcadik utas a halált. Utóbbit már olvastam korábban, és szerencsére pozitívan csalódtam benne...
A Hegylakó az én generációm számára kultfilmnek számít, gyerekként hatalmas hatással volt rám. Többek között neki köszönhetem, hogy azóta is Queen rajongó vagyok.
Jelen tárgyalt könyv szinte jelenetről-jelenetre követi a filmet, így túl sok meglepetést nem szerzett. Egy-két apró mozzanat került bele, de egyik sem módosít az eredeti cselekményen. Amit nagyon hiányoltam, az a halhatatlanok eredete, amit a film folytatásai megmagyaráznak ugyan, de azt reméltem, a könyv alapján komplexebb képet kapok. Sajnos épp az ellenkezője az igaz, a Hegylakó könyváltozata csak kapargatja a felszínt.
Bár gyerekként nagyon szerettem, mai fejjel nagyon rossz választásnak tartom Christopher Lambertet a főszerepre, Ramirez és Kurgan viszont telitalálat volt. Az én verziómban Connert Jason Statham, Ramirezt Antonio Banderas, Kurgant pedig The Rock játszotta :) Ja, és a filmzenét ki más jegyezhetné, mint a Muse.
Az viszont pozitív meglepetés, hog a könyvet jegyző Garry Douglas valójában Garry Kilworth, és korántsem egykönyves szerző, hanem elég termékeny sci-fi és fantasy író.
