Kicsit késve reagálok a mai évfordulóra: Freddie Mercury ma lenne 65 éves. Sorra láttam az ismerőseim facebook postjait, a legkirályabb google doodle-t evör, Taylor Hawkins üzenetét a youtube-on, és rá kellett jönnöm, hogy én is sok mindent tudnék mondani, ha nem is Freddie-ről, de a Queenről.
Igazából ez a zenekar volt az első olyan banda számomra, amit igazán megszerettem. (Legalábbis nagyon remélem, hogy a hatodikosan hallgatott rapülők nem számít.) Az első emlékem, hogy volt valahonnan egy agyonmásolt Queen válogatáskazim, ahol még a számcímeket sem ismertem, és a magam 10-11 éves fejével azt találtam ki, hogy biztos minden dalnak a refrén a címe. Szóval mind a mai napig van pár olyan dalcím a fejemben, amit csak én ismerek :)
Később a dalcímeket kijavította az a nálam pár évvel idősebb csaj (akit egyébként onnan ismertem, hogy gyakran együtt sétáltattuk a kutyáinkat, az enyémet egészen véletlenül Freddie-nek hívták) akinek kölcsönadtam a kazit - és azt hiszem, ez volt az első alkalom az életemben, amikor zenével próbáltam csajozni.
A következő emlékem viszont az, hogy Kurt Cobain halálakor orosz romantikuson edződő tinédzser lelkemben áttokként éltem meg, hogy minden olyan zenekar énekese, amit én megszeretek, hamarosan meghal.
Freddie is, és Kurt is alig egy évvel azt követően távozott el, hogy felfedeztem a zenéjüket... szerencsére azóta ez az "átok" megszűnt. De nemcsak kamaszkori élmények/hatások fűznek a Queenhez.
Már az is nagyon melengette a szívemet, amikor a Brian May feltűnt az egyik legszebb Foo Fighters szerelmes dalban, és később az is kiderült, hogy May és Taylor is a Foo Fighterst tartja a legjobbnak a mai zenekarok közül. És akkor még nem említettem azt a momentumot, amikor a Hyde Parkban 80 ezer néző előtt a Foo Fighters koncert ráadásában meglepetésként felbukkant a színpadon a Queen... sosem felejtem el.
Sorolhatnám még a végtelenségig: milyen hatással volt rám, amikor a Hegylakóban meghallottam a Who Wants To Live Forevert (ez a címe? :)), hogyan próbáltam életem első házi bulijában elénekelni a Bohemian Rapsody-t, és mennyire sajnálom, hogy a Queent nem láthattam Freddie-vel együtt élőben, csak a Paul Rodgers féle utózenekart.
Mercury színpadi jelenléte, intenzitása megismételhetetlen és példa értékű bármilyen előadó számára. Szóval a legnagyobb riszpekt.
