Nem tudom, mennyire voltam következetes, és hányszor írtam már le idén egy könyv kapcsán, hogy ez volt számomra az év durranása, de szívem szerint most ezt írnám. Nem tudtam, mire számítsak, amikor az Alekszandra és a teremtés növendékeit elkezdtem olvasni, tetszett a borítója, és az is jó pont volt, hogy egy ukrán házaspár írta. A Harry Potterre utaló fülszöveg viszont azt sugallta, hogy valamilyen "ifjúsági regényre" számíthatok, ami kevésbé kommersz, mint a HP.
Nehéz eldönteni, hogy a kiadó kit is akart megcélozni ezzel a könyvvel, de szerintem hiba volt a Harry Potterrel párhuzamot vonni. Az egyetlen kapcsolat a két történet között, hogy itt is elkerül egy rejtélyes iskolába a főhős, ahol fura dolgokat tanulnak. Viszont az Alekszandra... egyáltalán nem gyerekkönyv, kellő érettség és háttértudás kell a történet feldolgozásához. Őszintén szólva, nem vagyok benne biztos, hogy teljesen megértettem a sztori végét.
Emellett az egész könyv sokkal nyomasztóbb, ijesztőbb és borúsabb, mint a Harry Potter világ. Itt a szereplők kétségbeesésükben öngyilkosságot kísérelnek meg, a szeretteik életével zsarolják és prostítucióra kényszerítik őket, szó szerint kifordulnak magukból, és még folytathatnám. Az más kérdés, hogy a szovjet gyerekmesék sem voltak túl vidám hangulatúak (pl. A süni a ködben).
A Marina és Szergej Gyacsenko szerzőpár mesteri módon tartja fenn a fojtogató hangulatot és vele együtt az olvasó feszült figyelmét az első oldaltól az utolsóig. Amíg a Harry Potterben rengeteg sablonos megoldás, kulturális utalás (vagy nevezhetjük nyúlásnak is), kiszámítható fordulat van, addig az Alekszandra és a teremtés növendékeiben állandó bizonytalanságban éreztem magam, nem tudtam, mire számítsak a következő oldalon, és ahogy már írtam, a befejezés is erősen elgondolkodtatott. Ha már itt tartunk, szerintem hiányzik a könyből egy pár oldalas utószó, ahol a szerkesztők adnak némi fogódzót a sztori értelmezéséhez, például ejthetnének pár szót a szemantikáról, vagy a könyvben használt vizualizációs technikákról. Az sem egyértelmű számomra, hogy ez csak önálló könyv-e, vagy van folytatása...
Mindenesetre azt hiszem, hogy év végén már nyugodt szívvel írom le, hogy ez volt az év legjobb könyve :) Ahogy nézegetem a netet, nemcsak nekem jött be ennyire.