Egyszer (jó régen) áradoztam egy budai antikváriumról. Már egy ideje nem jártam arra, mert másfél éve új munkahelyem van, azonban december közepén arra vitt a sors, és nem bírtam megállni, hogy ne menjek be. Természetesen az eladó srác azonnal felismert, és büszkén mutatta be az új sci-fi polcot a boltban. Régen viszonylag eldugva, egy fotel mögötti sarokban volt a "sci-fi részleg", most azonban egy sokkal nagyobb polcot kapott, kiemeltebb helyen, mivel a tulajnak sikerült egy nagyobb készletet beszereznie. Mondanom sem kell, egy elég nagy szatyorral távoztam a boltból, tele 200-300 forintért levadászott sci-fi klasszikusokkal.
Ezek egyike volt a Halálvilág, ami tökéletesen illik abba az elméletembe, hogy minél gagyibb vagy rondább egy könyv borítója, annál jobb lesz a mű. Nos, ez a borító sok embert mosolygásra (az öreg néniket pedig szörnyülködésre) késztetett a metrón, de én még külön élvezem is a dolgot.
A Halálvilág Harry Harrison első publikált könyve, egy trilógia első része. Egyes vélemények szerint ugyanabban az univerzumban játszódik, ahol Harrison legnépszerűbb könyve, a Rozsdamentes acélpatkány is, de erre csak homályos utalások vannak szerintem. Két könyv ugrott be egyből a Halálvilág olvasása közben: A Dűne és a Bioszféra, előbbi néhány évvel, utóbbi néhány évtizeddel később született, mint a jelen tárgyalt kötet.
A könyvben szereplő Pyrrus lakói sokban emlékeztetnek a fremenekre, keménységüket, kegyetlenségüket tekintve, de hiányzik belőlük a fremenek hite és vallási fanatizmusa, mint ahogy a Dűne is sokkal komplexebb, mélyebb történet, mint a Halálvilág.
Ettől függetlenül jó könyv a Deathworld, Harrison rajongóinak feltétlen ajánlom, de bármely sci-fi kedvelő olvasó is nyugodt szívvel belevághat.
