Szerző: Stephenie Meyer
Kiadó: Agave, 2008
Először is, el kell árulnom, hogy Meyerről korábban nem hallottam, és az Alkonyat sorozatról csak mostanában szereztem tudomást - egyelőre még latolgatom, hogy belevágjak-e.
Másrészt a sikerkönyvekkel mindig is óvatos voltam, remélem nem sznobizmusból. Talán ért már pár csalódás.
Harmadrészt, A burok című könyvet (hogyan kellene ragozni? burokot?) alig tudtam letenni - vasárnap hajnal kettőig olvastam, csak mert kiváncsi voltam a végére (ami nem nagy szám, csak ritkán olvasok otthon).
Utóbbi, hogy letehetetlen, azért fura, mert Stephen King - akit az egyik legkönnyebben olvasható írónak tartok, aki észrevétlenül ragadja magával az olvasót, mint farkasember a gyanútlan áldozatát az erdőben - szerint Meyer nem tud írni. Kérdem én, ha nem tud írni, miért éreztem olyan izgalmasnak a könyvet? Magam sem tudom a választ, egyszerűen csak nagyon-nagyon érdekelt a sztori.
Pedig, ha belegondolok, a történet alapfelvetése kifejezetten snassz. Paraziták megszállják a Földet. Oké. A történet alapkonfliktusa már érdekesebb, azaz a parazita és a gazdatest kapcsolata, illetve a parazita és a gazdatest környezetének kapcsolata. Szépen épül fel, szerethetőek a karakterek, kerek a történet. Csak valahogy olyan rózsaszín az egész. Afféle sci-fi lányregényes stílusban. Semmi bajom a lányregényekkel by the way.
A kiadók közül az Agave az egyik kedvencem, szépek, praktikusak ötletesek a könyveik. A Burok esetében nekem mintha kicsik lettek volna a betűk, de lehet hogy romlott a szemem.
