Szerző: Vlagyimir Szorokin
Kiadó: Gondolat, 2008

Hú, én valahol nagyon lemaradtam orosz irodalomból. A könyv borítója asszongya hogy Szorokin a kortárs irodalom fenegyereke meg ikonikus alakja. Az nem Pelevin? Vagy egyszerre több fenegyerek is lehet? Mindegy, tájékozatlan vagyok, ez tény. A könyv teljesen véletlenül került a kezembe, és megtetszett maga a formátuma (kicsi, szép, gyűrhető), plusz hát mint azt fejtegettem már korábban, szeretem az orosz szerzőket. Utóbbi újra bebizonyosodott, hiszen annak ellenére, hogy Az opricsnyik egy napja szerintem kifejezetten nehéz olvasmány - néha túl elvont, néha túl trágár- mégis tetszett. Sőt, azt vettem észre, hogy a mesélő stílusa át is ragadt rám :) Abban viszont bajban vagyok, hogy elolvassam-e Szorokin más könyveit is. Talán ezt emésztem egy jó darabig, aztán ha már túltettem magam a kultúrsokkon, akkor bepróbálkozok más műveivel is. Javaslat?

Nagyon távolról tartozik a tárgyhoz, de az feltűnt már valakinek, hogy Dosztojevszkij és Vonnegut egy napon születtek (101 év eltéréssel)?