Mielőtt belevágnék a könyv taglalásába, nézzünk meg együtt a John Carter előzetesét:
Most pedig ugorjunk vissza pontosan száz évet az időben, ugyanis ekkor jelent meg először az Under The Moons Of Mars című sorozat az All Story szórakoztató magazin hasábjain. A történetek pontosan azt nyújtották (és nyújtják ma is), amit a hollywoodi blockbusterek: látványos akciót, mesés szerelmet, hihetetlen kalandokat.
Mai szemmel nézve A mars hercegnője olcsó és sablonos ponyvaregény, aminek vajmi kevés köze van a tudományos-fantasztikus irodalomhoz.
Sosem szabad azonban elfelejteni, hogy mikor született, és milyen hatása volt. Burroughs művei számos szerzőt és rendezőt inspiráltak, amire jó példa, hogy többek között Heinlein és Kim Stanley Robinson is egyértelmű irodalmi utalásokat tesz rá. Ray Bradbury és Arthur C. Clarke is ezen a könyveken nőtt föl. Sőt, állítólag a Vészhelyzet Carter dokija is a Mars könyvek főhőse után kapta nevét. És nemcsak a kulturális hatása érezhető mind a mai napig: számos tudóst épp ezek a bugyuta könyvecskék inspiráltak gyerekként arra, hogy a tudománnyal foglalkozzanak.
Korábban már ismertem Burroughs nevét, leginkább a magyarul is bőségesen megjelent Tarzan könyvek miatt. A szerző sci-fi műveiről azonban csak a Trillió éves dáridóban olvastam először, amiben szinte egy egész fejezetet szentelnek Burroughs által képviselt vonalról a sci-fi történetében. A wikipedián külön szócikket találunk csak az úgynevezett Barsoom könyvekről (így hívják a Mars lakói bolygójukat), a posztban tárgyalt első részről pedig magyarul is olvasható egy elég részletes elemzés, érdemes elolvasni az sfmag-on.
Könnyed, szórakoztató olvasmány volt A Mars hercegnője, ami alapján kíváncsian várom, hogy mit hoz ki belőle a hollywoodi álomgyár. Az biztos, hogy a forgatókönyvíróknak nem volt nehéz dolga...
