Mielőtt magáról a történetről írnék, mindenképp az 1993-as magyar kiadásról (LAP-ICS) kell ejtenem néhány szót, mert az igénytelen és félrevezető ponyva mintapéldája.
A borító alapján ugyanis a gyanútlan olvasó azt sejtheti, hogy Alien könyvről van szó, hiszen rohamosztagos katona látható, akire egyszerre leselkedik egy (meglehetősen bénán megrajzolt) vérszomjas xenomorf és egy arctámadó is.
Ha a hatás nem lenne elég, fel van sorolva az első 3 Alien könyv címe, amit valóban Alan Dean Foster írt (a filmek alapján).
Az eredeti címet sem sikerült rendesen lefordítani: A sentenced to Prism-ből pusztán Ítélet lett, ami nemhogy a címben szereplő szóviccre (sentenced to prison) nem utal sehogy, de a történet központi elemét adó Prizma bolygót sem sikerült becsempészni. A hátsó borító is igaz gyöngyszem, ahol olyan idézet szerepel, amit két külön szövegrészből lett úgy összeollózva, hogy minél jobban az Alienre utaljon.
Na, ennyi elég is lesz :)
A Sentenced To Prism klasszikus sci-fi témát boncolgat: a magára hagyott hős túlélési lehetőségeiről egy az emberi életre szinte alkalmatlan bolygón. Érződik, hogy Foster többnyire filmkönyveket ír, és ez a mű is inkább egy látványos akciófilm forgatókönyvére hajaz. Sokban emlékeztet ugyanakkor ADF másik saját könyvére, a Kristálykönnyekre is, ami szintén csodálatos borítóval, a LAP-ICS gondozásban jelent meg. Úgy tűnik, a szerzőnek van némi kattanása a kristályok irányába...
Az Ítélet tipikus nyári olvasmány: izgalmas és szórakoztató, de nem kínál ennél többet.
